Klemi töltött káposztája

Kategória: Egytálételek

Az úgy vót…..
……. hogy az anyóspajti tegnap hazament. A szokott módon a feneke alá raktam ugyan mindent, de akkor is OTTHON az igazi. Tudomásul véve, irattár. A hagyományokhoz híven igyekeztem finomságokat kotyvasztani, de most valahogy igazán semmi se nyerte el tetszését. Ha nem, hát nem. Pedig a töltött krumplim után mindenki nyalogatta az ujjait, neki nem ízlett. Sebaj, nekem és mindenki másnak ízlett. Pedig egy adag pulykakolbászt is gyártottam, azzal töltöttem meg a krumplikat. Na mindegy, a tölteléket súlyra kissé elméreteztem, maradt belőle jócskán. Ideiglenes jelleggel a hűtőben állomásozott egy napig, sorsára várva. A zasszonypajtás napokon keresztül a töltött káposztát emlegette, hogy a Csillag étteremben milyen finomat készítenek, bezzeg én…. 🙁 Na, anyós el, én szintén, a boltba. Belepottyant a kocsiba egy vecsési savanyúkáposzta, meg egy kisebb fej normál, göngyölés okából kifolyólag. Aztán hazaérve kezdődött a hadművelet. A normál káposzta torzsáját szépen kikanyarítottam, és citromleves vízben elkezdtem főzni. Nemsokára tucatnyi tölthető levél sorakozott egy tányéron. Közben félkészre főztem a rizsikét, összekutyultam a maradék töltelékkel, kapott még hagymát, tojást, fokhagymát, sót, borsot pirospaprikát, szóval mindazt, ami illik bele. Most jött az igazi hadművelet! A fazék alját kikentem, rá egy réteg káposzta, arra isteni fíííínom felkockázott húsos szalonna, karikára vágott kolbász, meg a maradék csípős lecsókolbász. Meghintettem liszttel, pirospaprikával, és jöttek a dundi töltelékek. Ismét liszt, pirospaprika, befedtem a maradék káposztával, aztán felöntöttem a káposzta főzőlevével. Minden kárért csepp! Vagy fordítva? Délután 3 körül már készen állt a MŰ! Negyed öt körül berobbant a zasszony, mondván, hogy olyan fíííínom illatokat érzett a lépcsőházban, hogy rettentően megéhezett. Mondtam neki, hogy én is éreztem, valaki biztosan töltött káposztát főzhetett. Ennyiben maradtunk. Megkapta leveskéjét, megette, aztán feltálaltam a káposztát, egy kevéske csipetes paprikával, sóval borssal kiízesítve (mert kedveli a csipetes kajákat), a tetejére rápottyant két evőkanálnyi tejföl is. Eléje raktam. Megkóstolta, aztán lelkesen megszólalt: Ezt a Csillagból hoztad!!! Na látod, így kell főzni a töltött káposztát!!!! Én meg szépen kiballagtam a konyhába, a sütőből előhúztam a fazekat, és bevittem: “Van még bőven” felkiáltással. Érdekes látvány volt, mit ne mondjak. 🙂 Leginkább a tátott szája! 🙂

Szóval, így készül a “Rózsika-féle” káposzta. Nem lennék az aki vagyok, ha később nem variáltam volna rajta, és az újabb adagba már fél kiló darált sertéshús (töltelékbe), egy szép szál füstölt kolbász és egy jó adag füstölt tarja is belepottyant. 🙂

 





%d blogger ezt szereti: