Jó kaja

Gondolom, velem együtt sokan szeretik ezt a Skandináviából elszármazott kenyérfélét ropogtatni. Rengetegféle változata van, szinte mind finom, és jól beleilleszthető a fogyókúrás étrendbe, hiszen egy-egy szeletnek alig van súlya.

A képen is látható rusztikus változaton látható luknak hagyománya van. A messzi északon se sütöttek naponta kenyeret, ahogy a paraszti háztartásokban, Magyarországon is hetenként egyszer fűtötték be a kenyérsütő kemencét. Az ilyen kovásztalan kenyér pedig még tovább is eláll, mint a kelesztett társai. Száraz, szellős helyen tartva meg se penészedik, igazi ellensége csak az egér. A rágcsálók dolgát megnehezítendő rudakra fűzték és ezeket jó magasra felakasztották, így a cincogók vágyakozva nézhették.

Természetesen nem kötelező lukasra csinálni, mint ahogy kerekre sem. Ez a recept egy különösen finom, gazdag változat, könnyen függőséget okoz.

25 dkg teljes kiőrlésű (tönköly)liszt
25 dkg zabpehely
25 dkg olajos mag (vegyesen szezám, len, napraforgó, aprított földimogyoró, dió)
6 ek olaj
1 dkg só (1 csapott teáskanál)
0,5 l víz

Az összes hozzávalót alaposan keverjük össze, hogy ne maradjon csomós. Nem lesz igazán gyúrható tészta, inkább olyan kenhető forma. Sütőpapíros tepsire tapicskolunk belőle vékony (!) korongokat és nyomkodjuk a tetejére díszítő magokat.

A sütőt melegítsük elő nagyon forróra (légkeverés, 250 fok) és 5-6 percre dugjuk be, majd húzzuk le 170 fokra és süssük kb. 20 percig. Meglehetősen keménynek, száraznak kell lennie, de persze hűlés közben még keményedik, ne várjuk, hogy a sütőből már kopogósan jön ki. Bírjuk ki amíg kihűl és ropogtassuk egészséggel.