Kókusz pöfetegek – Csenge figyelsz?

Kategória: Aprósütemények

kokusz-pofeteg-1a

Ezzel sokat golyóztam – a végére majd begolyóztam. Csokiparány Csenge receptje olvastán egyből felírtam az idei családi ajándéklistába a linket, nehogy elfelejtsem megsütni. Ráadásul még azzal is biztatott, hogy akár hetekkel előbb is megsüthető.

Hasonló pöfetegeket csokisan már többször csináltam, nagyon szeretem is.

(Innentől újra írhatom a már kész bejegyzést, mert nem vette be a szerver, és ennyi volt a biztonsági mentésben. De azért ne robbanjak fel, ugye? 🙁 )

A recept alapos átnézése kapcsán zavarba jöttem, hogy ebből kimaradt tán a vaj? A riadt kérdésre megnyugtató választ kaptam, tényleg nem kell bele. Így persze érthetőbb lett, hogy miért is készíthető le jó előre. Megnyugodva álltam neki, rögtön dupla adagból, elvégre jókora a család.

10 dkg liszt
20 dkg kókuszreszelék
20 dkg barna cukor
6 tojás
sok fahéj
10 dkg keserűcsoki
10 dkg mandula

porcukor
vanília

A barna hártyájában hagyott mandulát sütőpapírra terítettem és a 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt megpirítottam, amíg érezni kezdtem az illatát. A tepsit kitettem az teraszra, hogy emberi idő alatt kihűljön. A fele liszttel betettem a forgókésesbe és finomra aprítottam. A maradék liszttel és a kókusz egy részével a csokit is finomra dolgoztam, majd egy tálban összekevertem a mandulával és a többi kókusszal.

A tojásokat szétválasztottam, a sárgákat simára kevertem. A fehérjéket – csak annyit, amennyi sárgája volt, nem lévén többlet fehérjém (talán ezért sem nőttek meg és repedeztek ki látványosabban) – kemény habbá vertem. Beleszórva a cukrot és a fahéjat tovább vertem, a végén olyan kemény hab lett belőle, hogy alig akart kijönni a tálból. Óvatosan belekevertem a száraz dolgokba, amitől a hab szinte teljesen eltűnt. Mivel az eredeti recept szerint is amolyan kókuszgolyó állagú a tészta, nyugodtan fedtem le és dugtam a hűtőbe, nem egy órára, egy éjszakára.

Nem csekély eszköz választékomból a dinnyegolyózót (= karalábévájó) találtam méretes adagolókanálnak, hiszen ilyen mennyiséget csak akkor van esélyem viszonylag egyforma méretűre hömbölgetni, ha nem hagyatkozom csak a szemmértékemre.

Sok porcukrot elkevertem a vaníliával és ebbe a porba forgattam minden elkészült golyót. 160 – 170 fokos sütőben 8 – 10 perc alatt megsült. Az első adagot negyed órán át sütöttem, ami határozottan sok volt a nagyobb hajas mogyorónyi golyókhoz. Ropogós kekszre hasonlító (nem hajazó), kicsit száraz golyók lettek, míg az utolsó menet a 8 perc  után puha, omlós finomság volt.

Nem tartottam népszámlálást, de a négy tepsin biztos több, mint 200 golyó sült ki.

Háááát, a bejegyzés első változata jóval hosszabb volt. Csak tudnám miről is irkáltam annyit?