Konfitált libazúza, mert ezt nekem is ki kellett próbálni

Kategória: Belsőségek, Szárnyasok, Technikák - trükkök

Mindenki konfitál – írta nemrég blogjában Chili&Vanília. No, ha mindenki, hát én se maradhatok ki belőle. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a dolgot alapos szellemi felkészüléssel kezdtem: jócskán feltúrtam a netet receptek, technológiák után kutatva. Az alapgondolat, hogy lassan, alacsony hőfokon készüljön az étel, egyáltalán nem áll távol tőlem. Rendszeresen készül így ennivaló, de inkább sütőzacskóban, nem zsiradék alatt. Amikor megláttam egy linken, hogy Ízbolygó géppel konfitál, azonnal el kellett olvassam. Ilyen csodaedényem ugyan nincsen, de egy villanysütőm és egy jó hőmérőm akad, semmi sem állhat hát a recept kipróbálásának útjába.

Nem lettem volna persze hű önmagamhoz, ha nem alakítok egy kicsit rajta. Először is épp nem volt a piacon kacsazúza, csak liba. Vállalva a kockázatot azt vittem haza. Nem sokat kellett rajta pucolni, mindenesetre lehúztam az oldaláról a fehér, hártyaszerű inakat. Még nincsenek aratható állapotban a fűszerek, ilyenkor jól jön a szárított készlet. Megszórtam nagy kedvencemmel, a kakukkfűvel, kapott egy adag rozmaringot, babérlevelet, nyomtam rá fokhagymát és daráltam rá vegyes borsot. Dobozban betettem a hűtőbe.

Mire hozzájutottam, hogy foglalkozzak vele, délután lett. Átpakoltam egy edénybe, nyakon öntöttem magam által olvasztott disznózsírral (lehet szörnyűlködni 😉 ) és odatettem a tűzhely lapjára, alacsony fokozaton. Közben benne volt a hőmérő, ami azt mutatta, hogy a legkisebb fokozaton is emelkedik a hőmérséklete, nem akar megállni 80 fok körül. Ennek fele se tréfa, veszélyben a kisérlet, bekapcsoltam hát a sütőt 80 fokra, és az egészet átpakoltam bele. Időnként megnéztem a hőmérőt, hogy kell-e állítani a sütőn, aztán már magára lehetett hagyni. Mindez olyan délután öt óra felé történt, úgy számoltam, hogy 10 – 11 körül kész is lesz.

Azzal nem számoltam csak, hogy az előző éjszaka rövidsége megbosszulja magát, és hamarabb elálmosodom. Azzal sem, hogy elfelejtek szólni a többieknek, hogy lefekvés előtt kapcsolják ki a sütőt. Ahogy azt kell, reggeli ébredésemkor hallom ám, hogy még mindig megy a sütő ventilátora. 🙁 Hamar kikapcsoltam, és kivettem az edényt, ami nem is nézett ki rosszul.
konfitzuza1Az alacsony hőmérsékleten való ételkészítés sok egyéb előnye mellett az sem hanyagolható el, hogy nem érzékeny a túlfőzésre, pedig most aztán alaposan túlléptem az elképzelt időt.

Szűrőkanállal kihorgásztam a zúzákat egy jól záródó dobozba, nehogy kiszáradjanak, amíg hazaér a salátafelelős. konfitzuza2

Természetesen nem hagyhattam ki, hogy meg ne kóstoljam. Nagyon finom ízűvé, és elképesztően omlóssá, puhává váltak a hosszú “aszalódás” alatt. A hónap végére, nagyobb társaságnak kell megismételjem az attrakciót, az legalább majd érlelődhet is egy kicsit.

 





%d blogger ezt szereti: