Jó kaja

Elkészíteni egyáltalán nem volt képtelenség, megenni pedig még annyira sem, pusztán fényképezni felejtettem el, ami tényleg képtelen állapot(ot okozott).

Ezzel avattam fel a Karácsonyra érkezett lassúfőzőt. Átolvasva sok receptet – elsősorban amerikait, hiszen ott honos ez a technika – kitaláltam a saját verziómat. Teljesen átlagos, itthon talált hozzávalókból készült egytálételként tüntettük el.

Két húsos szelet szalonnát kiolvasztottam egy teflon serpenyőben, a kihorgászott pörce ment a masinába. A csirke felsőcombok bőrös oldalát színesedésig pirítottam ezen a zsíron, majd a másik oldalán is megkapattam. A combok is mentek a főzőbe. Egy fej hagymát megpirítottam  és azt is rákapartam a többire. Fél kiló gombám árválkodott a hűtőben, cikkekre vágva rászórtam a tetejére és mellé tettem egy jó maréknyi fagyasztott kelbimbót, egy zacskó aljáról. Só, bors, fűszerek és fedő került a tetejére.

Mivel reggel raktam össze és ebédre szántam, a magasabbik fokozatra kapcsoltam, ahol kb. 4 óra alatt szépen összepárolódott a hús és a gomba által eresztett lében. Legközelebb, ha ennyi leves eresztő hozzávalót pakolok bele, megszórom kevés keményítővel is, hogy sűrítse a szaftját. Más köretet nem is csináltunk hozzá, elég volt ennyi, de akár pár szem kockára vágott krumplit is együtt lehetett volna párolni vele.

Nem mértem stopperrel, de kb. negyed óra volt, amíg összeraktam, a többit a gép intézte. Munkanapon este össze lehetett volna rakni, a kerámia tálat éjszakára betenni a hűtőbe, és reggel áttenni a gépbe, ami a kisebbik fokozaton pont el is készítette volna, délutáni hazaérkezésre.

Azóta kocsonyát is főztem benne, de az egy következő bejegyzés lesz.