Marcipánkrémes bonbonforma avatás

Kategória: Desszertek

marcipanos-bonbon-1a

Az egyik legszorgalmasabb karácsonyi angyalka ajánlotta a sirámomra, hogy a Moszkva téren lehet kapni igazi csokihoz való formákat. A tegnapi -9 fokban voltam olyan mazochista, hogy elzarándokoljak a forráshoz. Vettem egy mély lélegzetet és egy ilyen snájdig kocka formát. Az előzőre azért volt szükség, mert gyors fejszámolással rájöttem, hogy nyolc jégkocka formát vehettem volna az árán. Csak ma jutottam hozzá, hogy felavassam, egy marcipánkrémes bonbonnal.

A szokott módon felolvasztott és visszatemperált csokival kiecseteltem a formákat. Közben töprengtem rajta, hogy ki volt az a lágyfejű macskazabáló, aki a csokihoz való formát barna anyagból készítette? Nehogy lássam, nem maradt-e lukas valahol!

Amíg hűlt az első, majd a második réteg, meghámoztam a marcipánt. Csak csokival bevont marcipán kenyerem volt idehaza, le kellett faragjam róla a bevonatot, nem volt drámai küzdelem. A tálkába tépkedett marcipán darabokat és egy evőkanálnyi cukorral összeturmixolt narancshéjat villával összedolgoztam egy kis aszútörköly pálinkával, hogy sűrűn folyós, a kanálról épp csak lecsöpögő krém legyen. Egy keveset töltöttem mindegyik bonbonba, és belepottyantottam egy szem szultán-mazsolát. Még egy kanál krém és jöhetett a csokizás a tetejére, akarom mondani az aljára.

Néhány órai hűtőzés után jött az igazság pillanata, kijön-e a formából. Nem jött ki. Legalább is az első egyből összetört, így a többivel nem kísérleteztem, bedobtam a fagyasztóba. Újabb néhány óra múlva a keményre fagyott bonbonok már kisebb közelharc árán kifordíthatók voltak.