Nagyanyáink elfeledett fűszere, az illatos turbolya

Kategória: Egyebek

Nagyanyám sokszor emlegette, hogy a tavasz egyik első zöldje a turbolya volt, amiből levest főztek. Soha nem kóstoltatta meg velem, gondolom akkoriban a piacra már nem hozták, városi emberként meg nem szedett.

Minden tavasszal eszembe jut, de én se léptem még a tettek mezejére. Odáig jutottam, hogy a piacon már beszéltem egy “füvesasszonnyal”, aki csokorba kötött fűszereket árult. Elmondta, hogy senki se ismeri, nem kereste még, ezért nem hoz eladni. Megállapodtunk, hogy amikor már szedhető, megbeszéljük, mikorra hozzon. Az akcióra nem került sor, meglepetésemre a turbolya ingyen házhoz jött.

Alighanem ez a csipkéslevelű, édesen ánizsos illatú fűszerszám, az egyik legstrapabíróbb gyomnövény.

A kertünk ugyanis még jövő időben van. Jelenidőben még építési terület, sóderkupaccal, maradék téglákkal, deszkákkal. Az egyik ilyen kupac mellett feltűnt egy 20 – 30 cm magas növényke, amit a levelei alapján elsőre petrezselyemnek is nézhetnénk. Egy levélkét az ujjam között megdörzsölve azonnal elárulja magát. Félreismerhetetlen a kicsit ánizsra emlékeztető kellemes illat, ami üdezöld színe ellenére nem zöld szag.

Alaposabban körülnézve a sivár földön kiderült, hogy minden második zöld folt bizony turbolya – az elsők tarackból vannak. Érdemes nyitott szemmel járnunk, mert sokfelé gyomnak nézve elmegyünk mellette. Hamarosan nyílik a kis fehér virága, attól még feltűnőbb lesz. A zöld szára csöves és szaftosan puha, nyugodtan szedhetjük azzal együtt.

Manapság rengeteget hallunk arról, hogy elszegényedett a magyar konyha, sokkal kevesebb alapanyagot, fűszert használunk, mint akár 100 évvel ezelőtt. Érdemes kipróbálnunk az ilyen régi ízeket, nem fogjuk megbánni. Nem kell megvárnunk, amíg a francia konyháról kanyarodik vissza, mint falrengető újdonság.

Délután jövök a krémleves receptjével, ami alapján akár turbolyamártást is főzhetünk.