Nyelv kaprimártásban

Kategória: Belsőségek, Mártások

Nagyon hálás húsféle a disznó nyelve. Nem túl drága, szite zsírtalan, finom rostú húsféle, aminek fantasztikus ízű levese van, jellegzetesen többhasznú.

Egy kilónál kevesebből nem szoktam hozzákezdeni. Egy fazék vízbe odateszem főzni, mintha húslevest csinálnék. Szinte mindig a kuktában készül, csak vigyázni kell, ne főzzük péppé. Amikor majdnem puha, lehűtöm és a nyelvekről lehúzom a fehér, rongyszerű bőrt. Elég könnyen lejön, csak a töve táján kell egy kés élével levakarni. Hagyom kihűlni, mert melegen könnyen szétesik, nem lehet szépen szeletelni. A levest a szokott módon elkészítem, első fogásnak, és ezt követi a nyelv.

A kaprimártáshoz pici hagymát nagyon apróra vágok vagy lereszelem, és üvegesre dinsztelem. Innen kétféleképp mehet tovább. Ha savanykásabban szeretnénk, akkor egy nagy pohár tejfölt öntök rá, ha kevésbé savanyú a kedvünk, tejszínt. A leszűrt és leöblített kapribogyókat deszkán kicsit összevágom és beleöntöm a mártásba. Beleteszem a szeletelt nyelvet is, és összerotyogtatom. Ha túl hígnak tűnik a mártása, pici hideg vízzel simára kevert keményítővel sűrítem. Ha pedig sikerül túl sok keményítőt hozzákervernem, ellopok pár kanálnyit a levesből. Hasonló módon elkészítve más mártásban is tálalható. Galuskával, tésztával, rizzsel, szinte bármivel köríthető, ami mártásos ételekhez való.