Jó kaja

Még a hétvégén sütöttem, mikor az esti összepakolás során rájöttem, hogy a másnapi kerti buliba kéne vinni valami rágcsát is. Tudtam, hogy édeset többen is fognak hozni, a sós szokott hiánycikk lenni.

Ilyenkor jön jól a feledékeny konyhások megmentője, a fagyasztóban lapuló leveles tészta. Ha pedig az már kinyújtott állapotban vacog, az igen nagy segítség. Azért az igazi az olyan lenne, amit felcsavartak, nem összehajtottak.

Mivel a helyszín borosgazda pincéje volt, nyugodtan csináltam erősebben fűszerezve, hadd csússzon rá a jó bor.

Tanulság az, hogy két dobozzal kell tartani raktáron, mert rendkívül illékony, alig lehetett eldugni, a család csípőset el nem viselő tagja elől, hogy legyen mit magunkkal vinni.

(tovább…)

Már a múltkori, jól sikerült sajtozáskor fejembe vettem, hogy ki fogom próbálni juhsajtként is, ami most meg is történt.

Falrengető újdonság nincs a receptben, de azért figyelembe kellett venni a juhtúró eltérő tulajdonságait. A végére még egy idegborzoló tanulság is maradt.

(tovább…)

Az alma és a tészta is rendkívül sokoldalú alapanyagunk. Érdemes együtt is kipróbálni.

Tipikusan a Nagymamák konyhájának emlékét idéző édesség, ami alkalmas volt akár váratlanul beállító unokahad kényeztetésére is. Néhány alma, pár tojás és egy kis tésztaféle mindig akadt a ház körül, így egy Nagyi nem jöhetett zavarba.

(tovább…)

Ahogy tegnap ígértem, jöjjön most a töltött székelykáposztához készült káposzta savanyítása.

Így augusztusban már gyönyörűen megfejesedett káposzták kínálják magukat a piacon. A későbbiekkel ellentétben ezek még nem olyan tömör fejek, és nem is focilabdányi méretűek. Az én példányom nem volt másfél kiló se. Még a külső levelei is fényesek voltak, inkább csak azért húztam le egy réteget, hogy lássam, nincs-e sár alatta.

(tovább…)

Ha nagyon trendi, étteremszerű akarnék lenni, még folytathatnám: házilag savanyított nyári káposztából.

Igazából eszembe se jutott volna augusztusban savanyúkáposztát csinálni és főzni, ha rá nem éhezik valaki a családban, Akinek nagyon igyekszünk kedvében járni. Hátha ez is segítség Neki. Beteg ember gyomrát kímélni kell, így hát igyekeztem viszonylag diétásan elkészíteni, hátha rászánja magát és megkóstolja. Most a recept jön, holnap pedig a savanyítás, képekkel.

(tovább…)

Amilyen finom a saláta, olyan undok dolog fényképezni. Akkora kontraszt van a sötét cékladarabok és a saláta halványsága között, hogy vagy kiégnek a világos foltok, vagy csak fekete folt látszik a céklák helyett.

Fényképezés nélkül is érdemes nekilátni, most még zsenge céklát lehet találni a piacokon. Igazából a diónyinál kisebbeket keressük, azok igazán gyengék. Ha kicsit nagyobbakat kapunk, azokat nagyon vékonyra szeleteljük, gyaluljuk.

(tovább…)

Ünnepnapra virradtunk, amihez immár elválaszthatatlanul hozzákapcsolódott a kenyér is. Mi mást is tehettem volna ide egy gasztroblogon én is, mint egy veknit. Az ilyenkor közhelyes attribútumait azért lehagytam.

Már a gasztrobloggerek között is akadnak, akiknek nem csak emlékük nem lehet róla, de még csak nem is éltek abban a korszakban.

Elgondolkodtam, hogy az egész fiatalok, tudják-e hogy lett a nap egyik szimbóluma a kenyér?

(tovább…)

Kalandos sorsa lett ennek a húsdarabnak.

Eredetileg azért vettem, hogy hideg sültként helyettesítse a felvágottakat. Aztán vasárnap rájöttem, hogy elszámoltam magam a bevásárlásnál, és – ritka kivételként – kevés húst hoztam. Így az elkészült húsból levágtam fejenként egy jó ujjnyi szeletet, amiből hamar elkészült a vasárnapi pecsenye.

A második képen látszik igazán jól, hogy a hús mennyire szaftos maradt, egyáltalán nem száradt ki. Más részekkel – főleg a karajjal – is érdemes így bánni, hogy ne száradjon ki. Ha valaki hasonlóságot vél felfedezni a csúcsgasztronómiában használatos sous-vide eljárással készülő fogásokkal, az korántsem a véletlen műve.

(tovább…)

Minap említettem az álmom, miszerint minden piacon szeretnék változatos fajtájú, igazi, finom paradicsomot vehetni. Vannak már jelek, amik a változás kezdetére utalnak, a minden piactól még azért nagyon távol vagyunk.

Szombaton korán ébredtünk, és aki korán kel, nem csak álmos marad, de elmenve a piacra kincset is találhat. Felfedező útra indultunk, távoli piac felfedezésére.

(tovább…)

Nincs jó évük a cserepes fűszernövényeknek, egyedül a citromfű indult burjánzásnak.

Búsult néhány csirkecomb a hűtőben, amit úgy vettem, hogy majd a héten csinálok belőle valamit. A hétközi időbeosztásnak megfelelően nem sok időm volt rá.

Reggel összekészítettem és visszatettem a hűtőbe. Vacsora előtt csak át kellett tegyem a  nyárikonyhai légkeverősbe, és mire mindenki hazaért és lenyugodott, lehetett tálalni.

(tovább…)