Panna Cotta utángyártás

Kategória: Krémek

Olyan ez, mint az egykori magyar narancs: kicsit lapos, kicsit csúnya, de finom.

Érdekesen alakul egy-egy recept sorsa. Sokaknál láttam már panna cotta-t, tudtam, hogy egyszer még sorra kerül, mert érdekelt. Aztán nemrég én is belefutottam a Nagycsarnok gránátalma dömpingjébe, ahonnan két jókora darabbal tértem haza. Pár napig nézegettem, tervezgettem, kutattam a receptek után, erre Ottis készen prezentálta álmaim receptjét.

2 nagyobbacska gránátalma
2 vérnarancs
3 csapott teáskanál zselatin
2 ek méz

2 dl tejszín
1 dl tej
2 dl kókusztej
1 ek cukor
pici vanília
3 tk zselatin

A gránátalmát félbe vágtam, és egy nagyobbacska citromnyomón kifacsartam. Amik nem akartak kijönni, azokat a magjait kanállal kikapartam, és szétnyomkodtam a citromnyomó kúpján. A levét teaszűrőn át mérőüvegbe töltöttem. A két gránátalmából 3,5 dl lé lett, amit majdnem fél literre egészített ki a narancsok leve. A léből letöltöttem másfél decit, abba tettem a mézet és a zselatint. Mikróban felmelegítve feloldottam a zselatint, majd az egészet visszatöltöttem a hideg gyümölcslébe. Gömbölyű fenekű tálkákba töltöttem, ami hiba volt. Sokkal mutatósabb lett volna magasabb pohárban. Egy jó óra alatt a hűtőben megszilárdult.

A tejben elkevertem a cukroz és a zselatint, majd a mikróban melegítettem, amíg felolvadtak. Beletöltöttem az összekevert tejszínbe és kókusztejbe, amit a vaníliával illatosítottam. A megszilárdult gyümölcskocsonyára töltöttem és újabb órára ment a hűtőbe.

A formából kiszedni nem volt könnyű, ellenben nehéz. Végül hajszárítóval melengettem a kerámia tálkák alját, amíg, amíg hajlandó volt kicsusszanni. Alighanem Ottis módszere az eldobható pohárral a tuti megoldás, kell is szereznem néhányat. Kevés undokabb fénykép alany van ennél. A sötét zselé és a fehér tejszín kocsonya sehogy se akart egyszerre látszani. Vagy a piros volt fekete, vagy a fehér égett ki teljesen. Majd száz képből sikerült valami élvezhetőt, ha nem is szépet kiválogatnom.