Réteges, avagy partizánkrém

Kategória: Krémek, Technikák - trükkök

reteges-krem1a

Próbafőztem. Minap olvastam Lorien receptjét és tudtam, hogy nagyon hamar meg kell csinálnom. Mindannyian szeretjük az ananászt és a vaníliát is, amiből egyenesen következett, hogy ahol az ananászkonzervek szoktak állni, egy paradicsomos doboz árválkodott. Ahhoz, hogy vasárnap délután bevásárolni menjek, ennél sokkal nagyobb katasztrófának kéne történnie, hamar eldöntöttem, hogy a klasszikus csoki – vanília összeállításra módosítom a receptet. Ráadásul nem tudtam, hogy elírás-e az eredeti receptben, hogy az egész tojást verjük habbá, hiszen eddig mindig úgy tanultuk, hogy már akkor se verődik fel a tojásfehérje, ha csak egy pici sárgája belekerül. Gondoltam két tojást feláldozok, még ha nem is működik.

Ha már próba, ki akartam próbálni a nemrégiben beszerzett agar-agar kocsonyásítót is, a zselatin helyett. Ezekkel az elszánásokkal és vagy 35 dkg házi krémsajttal álltam neki a kísérletezésnek.

2 tojást a csipet sóval elkezdtem habbá veretni a géppel. Legnagyobb megdöbbenésemre szépen kezdett habosodni, úgyhogy bele mertem tenni a porcukrot is. Nem lett olyan kemény, mint a fehérjéből készült hab, de teljes mértékben habnak volt tekinthető, nem csak habosra kevert krémnek.

A recept szerint elkezdtem gőz fölött sűrűre főzni. Szorgalmasan kevergettem a habverővel, miközben alatta rotyogott a víz. Olyan szorgalmasan rotyogott, hogy hamarosan az egész összeesett egy szemcsés, sűrű folyadékká. Egyből tudtam, hol rontottam el: túl nagy volt a gőzölgés alatta, túlmelegedett és megfőtt a tojás. Gondosan kikapartam a kukába és kezdtem elölről. Másodjára már inkább csak gyöngyözőnek volt mondható a víz, ami a keverőtál alatt melegedett, nem is történt ilyen galiba. Szorgosan kevertem és időnként beledugtam az ujjam, hogy érezzem a hőfokát. Mikor már kezdett forrónak érződni, késznek nyilvánítottam, bár nagyon nem tűnt sűrűnek, persze fogalmam sincs, milyennek kellett (volna) kinéznie.  Ekkor belekavartam 2 ek alkoholos vaníliakivonatot is, ami utóbb nem bizonyult jó ötletnek. Ahhoz nem elég forró ez a krém, hogy az alkohol azonnal elpárologjon és további melegítés nem éri, így a kész krémen érződik a szesz. Nem nagy tragédia, csak ha gyerekek is kapnak belőle, inkább por alakú vaníliával ízesítsük.

Közben kikevertem a fele mascarponet kevés cukorral és vaníliával és végül belekevertem a habos krémet. Félretéve várta, hogy elkészüljek a másik krémmel is.

A csokis krémhez megolvasztottam egy csonka tábla keserűcsokit – az egész táblák rendkívül rövid életűek – olyan 6 – 7 dkg lehetett. Ugyanígy megcsináltam a krémet de vanília helyett csak egész pici fahéjat szórtam bele. A kész habos krémbe belekevertem az olvadt csokit, ami hiba volt, mert nagyon összeesett a sűrű csokitól a könnyű hab. Inkább a mascarpone krémbe kellett volna belekevernem a csokit, és az így hígított csokikrémbe a habot. Közben lecsöpögtettem a rumaromás vízben megrottyantott mazsolát és azt is belekevertem a csokis krémbe.

Kb. 1 dl vízben elkevertem két mokkáskanál agar port és betettem a mikróba. Melegítve feloldódni látszott, de opálos maradt. Nem mertem forralni, nagyobb pohárba kellett volna tennem ehhez. Elfeleztem a két krém között és habverővel elkevertem bennük. Kanállal poharakba rétegeztem, de a végén már érezhetően kocsonyásodott a krém, ahogy hűlt az agar. A zselatinnal ellentétben – úgy látom – csak hőmérsékletre kocsonyásodik, nem kell hozzá idő is.

Aki már dolgozott agarral, árulja el: fel kell forralni, kell főzni? Ha felforraltam volna kitisztul, vagy akkor is opálos marad?

 




  • - x -

  • HAVONTA!

    Töltse le, ingyenes!!

  • Beszélgetés

  • Eddigi látogatók

    Ha ez látszik, már megint sztrájkol a számláló :-(
  • Fontos