Sós keksz csokis karamellel

Kategória: Aprósütemények

Van, hogy nagyon megtetszik egy recept és elhatározom, hogy megcsinálom. Ilyenkor nyitva hagyom egy böngésző fülön, amíg sorra kerül, aminek az a vége, hogy már 30 fül van nyitva, és a gépem fele memóriáját a böngésző eszi meg. Így járt ez a recept is, amit lassan egy hónapja őrzök imígyen.

Egy ideje barátkozom már a gondolattal, hogy közelebbi ismeretséget kössek a sós karamell ízével. A Limara által elénk tett rágcsa megadta a végső lökést, és csak csatlakozhatok a magasztaló dicsérethez: abbahagyhatatlanul finom. Méltó ahhoz, hogy az 1000. bejegyzés receptje legyen.

Eddig csak azért váratott magára, mert nem volt se pászkám, se sós kekszem idehaza, ráadásul sosem a boltban jutott eszembe, hogy vegyek. Végül ma külön elmentem a sarkiba, ahol csak egy agyon reklámozott sós kekszet kaptam. Nem érdekes a márkája – másikkal is ugyanilyen jó lehet – a reklám kérdésére meg csak azt mondhatom: tudok jobbat.

1 csomag nagyméretű sós keksz
20 dkg vaj
20 dkg cukor
1 evőkanál vanília kivonat
két csipet só
10 dkg keserűcsoki
5 dkg mandula
nagyszemű (piros) só a tetejére

A nagy tepsit béleljük ki sütőpapírral és sorakoztassuk rá a kekszet. Szerintem a kép láttán mindenki érti miért írtam nagyméretű kekszről, körömnyi krékerrel mazochizmus lenne.

Kis lábosban olvasszuk össze a vajat a cukorral és a vaníliával. Ne forraljuk nagy lángon, mert világgá megy. Addig rotyogtassuk, amíg a cukor nagyjából felolvadt, nem kell feltétlenül barnulnia, jó az szőkén is.

A tűzről levéve még percekig bugyog a sűrűsödő karamell jelöltünk, óvatosan bánjunk vele. Ezt a forró masszát egyenletesen szétosztva csurgassuk rá a kekszekre. Igazgatni, kenegetni nem nagyon tudjuk, ragad a kanálhoz, késhez, csak felszedjük a “csempézést”.

Toljuk a 150 fokra felmelegített sütőbe, és addig süssük, amíg világos barna lesz. Mivel előre nem barnítottam meg, kellett hozzá 20 perc is.

Amíg sül serpenyőben, szárazon pirítsuk meg a magokat. Nekem most mandula volt kéznél, de dióval, mogyoróval, szinte bármilyen olajos maggal is finom lehet. Ha igazán mutatósan akarunk, deszkán, éles késsel vágjuk durvára. A forgókéses aprító hátránya, hogy még lesznek benne egész magok is, mikor egy része már porrá őrlődött. A csokit is vágjuk össze. Utóbbit a forgókésesben óvatosan, rövid pörgetés után meg- megállva vágjuk össze, mert ha megmelegszik beleragad.

A sütőből kivett tepsire azonmód szórjuk rá a csokit, ami a forró tésztán egy perc alatt megolvad. Nekem egy kanál háta vált be az elkenésére. Amint elkentük, szórjuk meg a magokkal, hogy beleragadhassanak, majd szórjuk meg két csipet sóval. Teljesen hűtsük ki, hogy a csoki megdermedjen, majd tördeljük darabokra.

Ennyi hozzávalóval elég vastag lett a karamell és csoki réteg, a keksz pedig teljesen eltűnt. Szerintem elég lenne 15 – 15 – 5 dkg is.

 




  • - x -

  • HAVONTA!

    Töltse le, ingyenes!!

  • Beszélgetés

  • Eddigi látogatók

    Ha ez látszik, már megint sztrájkol a számláló :-(
  • Fontos