Sült hús fazékban

2010. 01. 09. • Kategória: Disznóhúsok, Technikák - trükkök

Húskerülők és gyengébb idegzetűek most forduljanak vissza, borzasztó egészségtelen képes recept következik!

Teljesen korszerűtlen módon sütöttem egy darab húst. Csak azért, hogy még ártalmasabb legyen, ez a darab tarja volt.

Még arra is képes voltam, hogy semmilyen modern technikát, készítési módot se vessek be, a tűzhely lapján, fazékban készült.

Egy darab tarját is hoztam a piacról, a leveshez való karajcsontokkal együtt. A kivágott csontja is belefőtt a levesbe, a húst pedig megsütöttem, régimódian, mint ha Nagyanyám csinálta volna.

Bedörzsöltem kedvenc flekken fűszerkeverékemmel, amit nem azért az enyém, mert én kevertem, hanem mert én vettem. A tubusba csomagolt porról van szó, ami évek óta stabilan finom. Meghámoztam egy hagymát és vagy 5 gerezd fokhagymát. Elővettem egy magas fazekat, hogy kevésbé fröcsögjön ki amikor körbepirítom, elvégre most főzni indultam, nem takarítani. Vagy 15 dkg ronda disznózsírt olvasztottam (tényleg nem volt egy szépség, amolyan hidegen sajtolt kocka típusú, de most csak ez volt itthon). Amikor forró volt beletettem a húst és pár percenként megforgatva körbepirítottam. Felöntöttem egy kis pohárnyi vízzel és beledobtam a hagymát és a gerezdeket, majd lefedtem. Akkora lángon, hogy a víz azért forrjon otthagytam. Amikor kezdett zsírjára sülni – ezt remekül lehet hallani a hangja megváltozásán – megfordítottam, ismét vizet töltöttem alá és lefedtem. A második zsírjára sülés után késznek nyilvánítottam, persze ehhez kézzel megnyomogattam a tetejét, hogy érezzem puha-e már. Végül alaposan körbefényképeztem.

Köret nem készül hozzá, kenyére, hideg reggelire és vacsorára fogjuk megenni, amolyan parizerpótlónak. Ahogy ismerem magunkat, csökkenni fog a vajfogyasztás, amíg tart az alatta levő pecsenyezsírból.