Jó kaja

Tegnap esedékessé vált megint a kenyérsütés. Ennek alighanem a kovász örült a legjobban, mert legutóbb olyan hirtelen jött a rendelés, hogy nem kerülhetett sorra, vacoghatott tovább a hűtő mélyén.

Ezt egyébként nagyon jól viseli, 3 – 4 hétig is eláll penészedés nélkül. Ilyenkor leülepszik, feljön a leve a tetejére és határozottan savanykás illata van. A hűtőből kivéve meleg vízzel keverem fel, és adok hozzá valamennyi friss lisztet, amitől pár óra alatt magához tér, dolgozni kezd.

A kovászt belekapartam a dagasztó tálba, töltöttem hozzá egy bögre meleg vizet, amiben feloldottam 1 dkg friss élesztőt. Teljes kiőrlésű rozs- és búzalisztet találtam a kamrában és finomlisztet, a réteslisztem kifogyott. Ezekből szórtam bele egy – egy maréknyit, a fehérből kettőt. Egy kanál sót és egy kanál sikért adtam még hozzá,  és titkos fegyverként bevetettem 4 evőkanál tökmaglisztet. A géppel nagyon sokáig – legalább 10 perc volt, nem csak amíg összeállt – dagasztattam. Letakartam és hagytam kelni, ami ennyire kevés élesztővel segített kovásszal eltartott 2 – 3 órát.

A meglehetősen lágy, ragacsos tésztát átsegítettem a formába és kicsit eligazgattam. Ismét letakartam és kelesztettem. Másodjára már egy bő óra elég volt neki. A lisztes tetejét vizes ecsettel megkentem és erre a ragacsra rászórtam a tökmagot. A sütőt a legnagyobbra állítva, alaposan felfűtöttem, és a kenyér betétele után 10 perccel visszavettem belőle. Olyan 200 fokon sült tovább, összesen 35 percet.