Töltött szűzpecsenye, Wellingtonra emlékezve

Kategória: Disznóhúsok, Fogyókúra

wellington3Szokott piaci hentesemnél a minap rábeszéltek a fiúk a szűzpecsenyére. Sokat persze nem kellett győzködni, még ha nagyon aprók is voltak a húsok, a két darab alig volt több 60 dkg-nál.

A hétvégére megvett kilónyi barna csiperke sem fogyott el egészen a tegnapi előételezéshez, gondoltam összeházasítom a hússal. A szűzérméknél valami különlegesebbet akartam csinálni, és emlékezve a spárgával töltött szűzre, most is valami töltöttet akartam csinálni.

A gombát egy kicsi fej hagymával apróra vágattam a forgókésessel, és egy kanál olajon addig pároltam, amíg elfőtte a levét és sűrű massza lett. Kis sót, kaukkfüvet persze nem felejtettem ki belőle.

A húsokat megppucoltam és az egész lapos végüket, ill. a fejükön levő külön húsdarabokat levettem. Ezeket, ismét csak a forgókésessel péppé aprítottam,  majd a gombapépet hozzátéve egységes masszábá kevertem. Ez a hús szépen összetartotta a tölteléket, nem kellett tojással kötni, amitől nagyon meghígult volna, hogy nehezebb legyen betölteni.

A húsokat először a késélezéshez használatos fenővassal szúrtam fel, aztán az ujjammal kicsit kitágítottam a lukat. A töltés az bizony élményszámba ment, a jó sűrű pempő sehogy se akart belesietni. Végül a bal kezembe vett hús tetejét tölcsérszerűen kinyitottam, és evőkanállal rátettem, majd belenyomtam egy-egy kis adagot. Időnkét a tetejét befgova, lejjebb maszíroztam a tölteléket.

wellington1A közben kiolvasztott, előre kinyújtott levelestésztáról kiderült két dolog. Egyrészt az, hogy nem tettek közé sütőpapírt, csak úgy hajtották össze. Mire kiolvadt, a belső hajtás úgy összeragadt, hogy nem lehetett szétszedni. Kénytelen voltam a sodrófával kinyújtani, mégpedig jó vékonyra, hogy jusson mindkét húsra. Ettől a merénylettől a megsült tészta nem volt igazán leveles, persze nem tudom, hogy ez a gyártmány milyen lett volna eredeti állapotában, mindenesetre nem fogom kipróbálni, inkább másikat veszek legközelebb.

A maradék gombapéppel kívülről körbekentem a húsokat, és rájöttem , hogy a Wellingtonba sonkaszeletek is járnak. Épp nem volt idehaza, és bár van a közelben folyton nyitvatartó, “gazdaságos” hiperszuper, oda akkor megyek, ha nagyon muszáj. Most úgy döntöttem, hogy annyire nem muszáj, jó lesz ez sonkaszelet nélkül is. Becsomagoltam a tésztába, megkentem tojással és villával megböködtem, hogy a gőze kijöhessen.

wellington2200 fokra előfűtött sütőbe tettem, majd mikor az első színesedő foltok megjelentek rajta, visszavettem 150 fokra. Így a levelestészta kedvéért forró sütőbe is került, viszont volt ideje átsülni a nyers húsnak. Nagyon hosszú idő így sem kellett neki, hiszen a közepében készre főtt gombapép volt, annak elég ha átmelegszik egy kicsit. A végén újra feljebb húztam a sütőt, mert még sápadtnak láttam. Összesen kb. 25 percet töltött a sütőben. A jóformán csuszavékonyságú tészta nem tartotta meg a húst, a tepsiből való kivétele kétszemélyes attrakció volt.

 





%d blogger ezt szereti: