Sötétbordó szőlőzselé
Már nem terveztem semmilyen befőzést sem, de ahogy az lenni szokott, ember tervez, a piaci kínálat meg módosítja a terveket. Szép, hamvas Othello szőlőt kínált egy asszony a piac szélénél. Ellenállásom hiábavaló lett volna, nem is erőltettem, kértem két kilónyit.
Megmostam, leszemeztem és fazékba téve főztem jó fél órát. A végefelé beletettem egy szál vaníliát, úgy éreztem, hogy csak javítani fog rajta. Kikapcsoltam a tűzhelyt és hagytam másnapig állni a héján.
Kimostam, sterilizáltam kis üvegeket, a főtt szőlőt áttekertem a passzírozón, majd lemértem a levet. A 2 kg szőlőből 1,7 liternyi levet szűrhettem le. Még hidegen simára kevertem benne két zacskó zselésítőt. Felforraltam és pár percig hagytam főni. Beletöltöttem kb. 30 dkg cukrot, inkább csak a tartóssága miatt, a must eleve nagyon édes volt. Belefacsartam egy citrom levét, amitől nem csak az íze lett pikánsabb, de a savtól keményebbre köt a zselésítő. A szokott módon üvegekbe töltöttem fejre állítottam, majd talpraállítva ment a száraz dunsztba.
Maradt egy kevés, azt egy tányérkán hagytam megdermedni. Mit mondjak, ez az adag nem lett valami hosszú életű.
Nagyon tetszik. Csodaszép színe van.
Ha lenne időm befőzni, ezt én is megcsinálnám. Egyszer feltétlenül kipróbálom.