A tavasz elfeledett hírnöke, a szagos müge
Olyan illatos növénykéről essen most szó, ami mára szinte teljesen kiszorult a konyhából, pedig Nagyanyáink még kedvelték. Ez a bükk- és tölgyerdők alján megbújó, apróvirágú növény a szagos müge, amit erdőmesternek is neveznek. Április végén, május elején érdemes szedni, akkor a legjobb az illata, amikor még nem virágzott ki.
Nem csak a hétköznapi életben illetik több néven, de a botanikusok se egyetlen nevet adtak neki. Galium odoratum mellett előfordul az Asperula odorata név is, ahol mindkettő második tagja az illatosságára utal. Pedig csalóka dolog ez az illat. Ahogy szedjük, azon frissiben alig érezni, kitartóan kell az ujjaink között morzsolgatni, hogy kiszagolhassuk. Ha azonban legalább egy éjszaka hagyjuk fonnyadni, sokkal intenzívebbé válik. Ez az oka annak, hogy a receptek is ilyen fonnyasztott állapotban használják.
Azt azért nem állíthatjuk, hogy nagyon széles körben használták volna, de egy receptet biztos nem hagytak ki, mert ez volt a tavaszi szezon első friss illata, íze. A májusi bóléról, vagy erdőmester bóléról van szó. Még a két világháború közötti időszakban is kedvelt társasági ital volt tavaszi vendéglátások alkalmával. Akkoriban piacokon ugyanúgy lehetett venni egy csokorral, mint a petrezselyemzöldet.
A receptje nem valami bonyolult. Egy nagy csokor, kissé megfonnyasztott szagos mügét áztassunk be két üveg könnyű fehérborba. Egy citromot héjastul karikázzunk föl és azt is áztassuk mellé. Ízlésünk szerint cukrozzuk meg, és kevergessük, hogy feloldódjon. Néhány óra múlva szűrjük le és hűtsük be. A társaság érkezése után töltsünk hozzá egy üveg pezsgőt és már tölthetjük is a poharakba ezt az tavasziasan illatos, halványzöldre színeződött italt.
Ezt az alapreceptet érdemes továbbgondolni.
Ha már van friss eper vagy málna, akkor készíthetünk belőle igazi, gyümölcsös bólét is. Gyönyörű színösszeállítás a halványzöld lé és a piros gyümölcs.
Készíthetünk látványos, de kalóriaszegény desszertet is. Ehhez az elkészített bólét használjuk folyadéknak, amit zöld tortazselével, vagy zselatinnal megkocsonyásítunk. Ha tortazselét használunk, kicsit több folyadékot adjunk hozzá, mint a használati utasításában van, nem kell olyan keményre készítenünk a kocsonyát, mint amikor a torta tetején kell megálljon. Kocsonyánkat töltsük poharakba, amibe gyümölcsöt is tettünk. Aki megengedheti magának, nyomjon a tetejére egy rózsa tejszínhabot.
Illatos likőr is készülhet belőle. Ehhez áztassunk egy liter vodkába kb. 30 szál megfonnyasztott, még nem virágzó szálat. Héjastul karikázzunk bele egy-egy citromot és lime-ot, és adjunk hozzá 10 dkg cukorral, 2 dl vízből főzött szirupot. Néhány hét után szűrjük le, majd további pár hétig érleljük.
Nem csak alkohollal hozták kapcsolatba, bár tagadhatatlanul többségben vannak az ilyen receptek. Érdemes kipróbálni, hogy az eperdzsembe belefőzünk egy csokor összekötözött erdőmestert, amit az üvegbe töltés előtt kihalászunk. Izgalmas illattal gazdagodik tavaszi lekvárunk.
Első közlésként a recept a Kifőztük újság második számában jelent meg. A havonta megjelenő lap ingyen letölthető, ha ide, vagy az oldalsáv tetején levő címlapképre kattint és regisztrál.
Vigyazz vele! Úgy tudom, véralvadásgátló gyógyszerek szedése esetén fogyasztása szintén kerülendő.
üdv Agi