Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren Bécsi krémes – ez finom?
Csalódást kell okozzak, ebből csak a kép az enyém, meg az, hogy megkínáltak vele.
A krémest a „falunk” patinásabbik – de nem a menőbb – cukrásza készítette, onnan hozta valaki.
A bécsi néven árult krémes nem sárga krémmel töltött, hanem vaníliás habbal, és itt kezdődnek a gondok.
Miért nem képzelhető el az, hogy a tejszínhab tejszínből készül?
Messziről kiérezni, hogy növényi zsiradék alapú cukrászati habot használtak. Ragacsosan zsíros, sokkal nehezebb, mint egy tejszínhab. Tudom, három napig is ugyanilyen magas, meg nyilván olcsóbb is. A vanília / vanillin különbségről már nem is beszélek, azzal még ki is egyeznék, ha a növényolaj nem képezne zsíros filmet a nyelvemen.
Nem kéne a sokat emlegetett gasztro-forradalmat a cukrászdákra is kiterjeszteni?
info kukac jokaja.hu
Na! Épp erről írtam én is. 😛
Mi próbálgatjuk a természetesebbnél természetesebb alapanyagokat, hozzávalókat, a cukrászok/szakácsok – persze tisztelet a kivételnek – akiktől pedig „tanulnunk” kellene… hát igen…
Nálunk – talán az egész városban – egyetlen helyen kapni még „igazi” tejszínhabos krémest. 🙁
Ó, a cukrászatnál is már a képzésnél elkezdődik a baj… Öcsém cukrász, mesélte, hogy milyen dolgokat kellett csinálnia „gyakorlat” címén. Két nagy áruházba jártak felváltva gyakorlatra. Az egyikben kalácsot kellett darálniuk kókuszgolyóhoz – ez volt a szakmaiság csúcsa -, Öcsém kidobálta a penészes darabokat, mire a felügyelő rá szólt, hogy darált csak bele azt is. Amikor azt mondta, hogy nem, akkor hazaküldték egyessel… 🙁 Elég szomorú, hogy már a képzésnél beleverik a gyerekekbe, hogy nem a minőség a lényeg, hanem hogy minél több legyen a profit… :S
Mondjuk a végén pozitív lett a dolog, mert szereztünk neki egy olyan helyet, ahol tanulhatott is valamit, nem csak azt, hogy hogyan kell elmosni az üstöket…
Egyébként ez a krémes borzalmasan néz ki…