Jó kaja

Kissé rendhagyó módon illik ez a recept Edith kiírásába, a világjáró fazékba. Nem mentem messzire, mégis más nép (?) receptjét hozom. Lehetne persze gondolkodni azon, hogy valóban más nép volt-e – sok Kárpát-medencei társával együtt – a szepességi cipszerség. Üknagyanyámról azt tartja a családi legendárium, hogy büszkén vallotta magát magyarnak. Valahogy így: Ich bin ein Ungar – ugyanis egy szót se beszélt magyarul.

Azt talán mondanom se kell, hogy nem csak az övék a recept, hiszen jellemzően városi polgárok lévén, a juhtúrót bizonyára a tót pásztoroktól, kofáktól vették. Így ez az egyszerű recept magában hordozza a Kárpát-medence történelmének egy metszetét is.

Először is lássuk a szó szerinti idézetet nagyanyám szakácskönyvéből, aztán még jön egy kis kiegészítés.

20 dkg brindza
20 dkg vaj
30 dkg liszt
2 db tojás
tejföl
só

2 sárgájával és szükség szerinti tejföllel tésztát gyúr. Tepsibe nyomkod 3 mm vékonyan, villával megszurkál. Tetejét a fehérjés tejföllel megken. Forrón süt. Darabokra tördel. Teával, sörrel jó.

Eddig az idézet. Érdemes 180 fokos sütőben, 15 – 20 percig, ropogósra sütni. Ennél lehet kissé sötétebb is. A sütőből kivéve hagyjuk pár percig hűlni, hogy már törhető legyen és ne morzsolódjon. Fontos, hogy erős ízű túrót kapjunk hozzá, különben a végeredmény is ízetlen lesz.

Hármunknak most fél adagot gyúrtam be és azt ettük egy húsleves után második fogásként. Nem maradtunk éhesek, sőt mikor az asztaltól felálltunk, még maradt is egy darab. Nem kell félteni a maradékot, hamarosan elpárolog az is, nem fog megszáradni.