A cím nem elírás, ez a recept elsősorban a köretről szól. Belga recept után készült és úgy a kelbimbót, mint a gesztenyét új szerepben mutatja be. Érdemes megkóstolni, a kelbimbó fanyarságát remekül ellenpontozza a gesztenye édessége.
Nagyon mutatós fogás, amit sokkal könnyebb elkészíteni, mint ránézésre gondolnánk.
Olyan vendégváró étkezéshez készült, ahol nem volt idő tálalás előtt sokat főzőcskézni, olyan fogásokat kellett összeállítani, amik jól előkészíthetők és épp csak a befejező lépések maradnak aznapra.
Tartom magam szilárd elhatározásomhoz, folytatom a hűtőkievést.
Ennek megfelelően előkerült egy zacskó pangasius filé. Ez nagyon finom hal, de jelentős mennyiségű vizet is fagyasztanak hozzá, jégkéreg formájában. Így aztán nem lehet a szokásos módon kiolvasztani – borsozni és citromlével megcsepegtetni – mert annyi víz lesz alatta, hogy minden ízesítőt lemos, felhígít. Most támadt egy ötletem ami bevált. Forró vizet eresztettem a csapból és ezzel leolvasztottam a felületi jégréteget. A lecsöpögtetett filéket ezután már a szokott módon dobozba téve, a hűtőben hagytam kiolvadni. Végül alig volt alatta több lé, mint amit ráöntöttem.
Kossuth nevéhez is először a kiflit kapcsoljuk, hiszen az a legismertebb.
Pedig létezik Kossuth-kenyér, sőt Kossuth rostélyos is. Utóbbi egy szalonnás pörköltalapon párolt húst jelent, amihez köretként gombapéppel töltött krumpli jár.
Azon ne csodálkozzunk, hogy épp lazacból készül ez a halétel, hiszen Kossuth korában még nem űzte el a szennyezés a lazacot Európa folyóiból. Nem volt tehát szükség távoli vizeken történő halászatra ahhoz, hogy lazac kerülhessen az asztalra.
A leveshez hasonlóan ezt se én főztem. A minap kiolvasztott pangasius filé másik feléből készült könnyű vacsora.
A képről ugyan lemaradt, de köretnek volt hozzá sárga rizs is.
A mézes, gyömbéres, mandarinos ízesítés remekül bevált, még nálam is, pedig úgy tudom magamról, hogy nem szeretem húsfélék mellé a gyümölcsös, édeskés ízeket. Ez biztos azért volt finom, mert nem hús, hanem hal. 😉
Ha rosszabbul nem leszek, csak megmaradok. A tegnapi gyógypempő után már valami komolyabb dologra is ráéheztem. Egy takarékra tett gyomrot nem lenne szerencsés mondjuk egy velős pacallal bemelegíteni – nincs is idehaza – kiszedtem egy zacskó pangasius filét a fagyasztóból. Azon fagyottan tekertem rá színes borsot és megcsepegtettem citromlével, majd macskaálló módon lezárt műanyag dobozban hagytam kiolvadni.
Első közös Karácsonyukon elsült a Fiam keze, ezzel megalkotva az azóta kötelező karácsonyi vacsorát. Menyem nem enged a karácsonyi halfiléből, de szerintem év közben is akárhányszor hajlandó lenne megenni. A receptet, elnevezésével együtt, és a képet is e-mailben kaptam, a közzétételre szóló engedéllyel, vagy inkább felszólítással. 😉
Innentől az idézet:
Igazi klasszikus recept, nagyanyáink idején is népszerű volt. Mára veszített ebből a népszerűségéből, pedig megérdemli, hogy felelevenítsük. A rengeteg fűszer aromája és a kékes színe egészen különleges, ünnepi fogássá teszi. Nagyon friss halból készítsük, annak van igazán jó íze. Tükörpontyot vegyünk hozzá (bőrös lenne az igazi, de olyat nem nagyon látni), ne pikkelyest és nagyon óvatosan szedjük le a pikkelyeit, belezzük ki, és épp csak egy kicsit öblítsük le. Mindennek az a célja, hogy a bőrének síkos rétegét ne sértsük meg, ne távolítsuk el, mart az fog az ecetes lében kékre színeződni. A ponty torkából ne felejtsük el kiszedni a keserűfogát! Egész ponty esetén fejenként 40 – 50 dkg-ot számoljunk. Ha sokan vagyunk, inkább filézzük le a halakat, mert egyben nem tudnánk megfőzni.
Mikor láttam és olvastam Trinity halfiléjét, eldőlt, hogy a meghatározott cél nélkül, csak készletre vett halfilé így fogja végezni. Nagyon érdekelt a pirított kókuszreszelék, amit eddig inkább csak süteményekben használtam. Tudom persze, hogy ahol a kókusz megterem, ott nem ilyen egysíkú a használata, valahogy idehaza így szoktuk meg.
Azt már talán említeni is fölösleges, hogy a recept nem másolatként készült el. Pangasius filét vettem, mert mi éppen annak puhaságát, omlósságát szeretjük, szálkára meg ezzel sincs gond. Korianderzöld is ritka vendég a konyhánkon, még a piacunkon se találnék, a csípős ellen pedig van akinek tiltakozik a gyomra. Ezektől eltekintve is nagyon finomat ebédeltünk.
Baja környékét – és nyilván néhány másikat – leszámítva méltatlanul kevés hal fogy Magyarországon. Túl azon, hogy egészségi haszna van, változatossá teheti étrendünket. Sok oka van az idegenkedésnek, a szálkáktól való rettegéstől az áron át a rosszul elkészített fogások emlékéig.
Érdemes pedig időnként rászánni magunkat, mert finom és általában nagyon hamar elkészülő ételeket tehetünk az asztalra. A halfilére, szeletekre rásülő máz receptjéről akkor is felismerhetnénk a komplexen fűszerező Anyókát, ha nem írtam volna meg, hogy Tőle származik.
2 dl tejföl
2 ek olaj
5 dkg reszelt hagyma (nagyon finomra vágott)
2 gerezd fokhagyma
1 ek mustár
2 csokor petrezselyem
só
őrölt bors
csipetnyi szerecsendió
őrölt koriandermag
csípős paprika
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu