Jó kaja

A dolog azzal kezdődött, hogy a veszprémi piacról velünk jött egy nyers marhanyelv. Többhasznú hús, hiszen az egyik legfinomabb húslevest adja, és utána a húst még többféleképp el lehet készíteni. Így a mai levesnek lesz még folytatása.

A nyelvet kuktában főztem bő fél óráig, ami pont elég volt ahhoz, hogy a fehér bőrét lehúzhassam, az oldalairól lekaparhassam, de még ne főjön szét. Főtt mellette egy kis fej hagyma, egy gerezd fokhagyma, szemes bors, zellerzöld és egy babérlevél, persze megsózni sem felejtettem el. A nyelv vékonyabb hegye, hamarabb puhul, és szép szeleteket se lehet vágni belőle, így azt apró kockákra vágtam. Célszerű a nyelvet kihűteni és úgy vágni, melegen hajlamos a szétesésre, kenődésre. Legyalultam két répát, felvágtam egy gyökeret, vágtam egy szeletet a zellerből. Mindezt a húskockákkal feltettem főni, vízzel és a leves egy részével.

Ízesítésként nyomtam bele egy gerezd fokhagymát, tettem bele egy kis levágott citromhéjat, két kisebb babérlevelet, és egy darabkát a képen is látható indiai chiliből. Ennek nem a fajtája indiai, hanem onnan hozta egy kedves ismerős, aki gyanúsan kitérő választ adott, amikor az erőssége iránt érdeklődtem. Annyira nem volt erős, mint amennyire óvatosan adagoltam, így aztán tettem bele még egy kiskanálnyi sambal oeleket is, ezzel téve teljessé a nemzetközi keveredést. Végül belefőztem egy fél marék rizst is. Tálalás előtt belefacsartam egy fél citrom levét. Gondoltam rá, hogy egy kis tejföllel kéne enyhíteni, de először megkóstoltam így, és nem volt olyan csípős, hogy oltani kellett volna a tüzét. A rizs belefőzésével tartalmas, egytálétel jellegű recept  lett belőle, nem is kértem mást vacsorára.