Dédnagyanyám juhtúrós lepénye
A recept Dédnagyanyám receptkönyvéből származik, amit Nagyanyámtól kaptam meg. Ha jól számolom 1900 körül vethette papírra, de alighanem már akkor is régi családi recept lehetett, ami a használt mértékegységeken látszik. A szöveget az eredetinek megefelelően írom le.
Végy 1 harmad lisztet púpozva, csinálj a feléből rétestésztát, végy 1 tojást és langyos vizet és sót hozzá, dolgozd ki azt jól, és hagyd azután pihenni.
A többi lisztből hagyjál magadnak a kinyújtáshoz, a többit dolgozd össze 8 lat Brindzával, 8 lat vajjal és zsírral tésztává, sózd szükség szerint, és kezeld azután mint a vajastésztát, állandó hajtogatással, a nyújtófával jól dolgozd át.
A sütőbádogot sem kenni, a lepényt szintén nem kenni, a fő dolog a sütés jó sütőben, és amellett jól megsütni.
Egy lat 17 gramm, így 14-15 dkg vaj/zsír ill. juhtúró kell bele. A liszt mennyiségénél nem tudjuk, hogy minek a harmada. Ha feltételezzük, hogy a bécsi font volt a használatos súlymérték, ami 56 dkg, akkor a liszt mennyisége 19 dkg. Gyakorlatilag az egynsúlytészta arányainál vagyunk, ahol egyenlő arányban gyúrjuk össze a lisztet, túrót és zsiradékot.
Anyám, visszatekintés az időben 🙂 Mire van írva? Megsárgult füzetbe? Vagy nyomtatott könyv, nem kézírásos?
Megsárgult, szétesni igyekvő füzet, szálkás kézírással, amit időnként nem könnyű megfejteni.
Az még nem világos, hogy aztán a két külön tésztát kell összegyúrni, vagy azt kell hajtogatni?? Igazából én Tapolcán ettem olyan kelt tésztás juhtúrós lepényt amit azóta se lehet elfelejteni, és ehhez kerestem receptet.
(mellesleg székely étel)
A hájastésztához hasonlóan az egymásra tett tésztákat kell együtt hajtogatni.
A tapolcai lehetett székely étel, de a született felvidéki Dédnagyanyám aligha járt életében Székelyföldön. A brindza vagy ahogy Ők nevezték a liptói túró arrafelé is mindennapos volt.
köszi, sejtettem hogy ez csak hasonló, de szerintem ez is tuti recept, most próbálkozom vele:D