Jó kaja

A sárgabarack megbízhatatlan gyümölcs, amennyiben nem minden évben terem sokat. Idén jó éve van, nem volt se fagy, se eső a virágzás idején. Ez a piacon is látszik, már most, a szezon elején sem túl drága.

A kertünkben álló sárgabarackfa is általában 3 évente hoz bőséges termést, idén az is szép. Megvan azonban az a tulajdonsága, hogy két hét alatt, folyamatosan érleli be gyümölcseit. Lekvárt főzni nem jó a félérett gyümölcs, mi meg nem szeretünk folyamatosan befőzni, így hát kialakítottuk a fagyasztásos technikát.

Az érett barackot folyamatosan szedve megmossuk. Mi forró vízben megmártva a héjából is ki szoktuk nyomni, de ez ízlés dolga, Anyám biztos csodálkozott volna rajta. A kimagozott barackhúst befagyasztjuk. A szezon végére összegyűlt gyümölcsöt hagyjuk kiolvadni, de idő hiányában főztünk már barackdzsemet Karácsony előtt is. Mire kiolvad, elég sok levet enged. Ezt kár lenne kiönteni, de beforralni is, hiszen ehhez órákig kéne főzni, és eközben a lekvár besötétedik és az íze is fáradtabbá válik. Inkább leszűrtük a lé egy részét, és szörpöt csináltunk belőle. Ehhez a hálós levesszűrőt belenyomtuk a masszába, így a darabos gyümölcshús kívül maradt, és a közepéből kimerhettük a levét. A leszűrt lé minden literjéhez adtunk 70 dkg cukrot, felforraltuk és üvegekbe töltöttük. Télen csodálatos nyáridéző ital.

A leszűrt, sűrű barackhúst lemértük, adtunk hozzá zselésítőt és felforraltuk. Kilónként 30 dkg cukor hozzáadása után megvártuk, hogy ismét felforrjon, most már persze kevergetve, nehogy lekozmáljon. Üvegekbe töltöttük, 10 percre fejre állítottuk, majd ment a pokrócok közé másnapig, míg ki nem hűlt.

Mivel a fagyasztás/kiolvasztástól már összeesett a gyümölcshús, a rövid főzés ellenére sem kifejezetten darabos. Inkább csak a közé került, nem teljesen érett szemek húsa marad egyben. Sütemények megkenésére is használható állagú, de ha valaki nagyon krémesen, simán szereti, az a melegedő lekvárba nyomja bele a botmixert.