Jó kaja

Minap említettem, hogy van év, amikor fellázadunk a kötelező bejgli ellen – nem mintha nem szeretnénk, de úgy is kapunk valahonnan – és egy tepsibe összetöltve, flódniként sütjük meg. Ez a Közép-európai zsidó konyháról népszerűvé vált sütemény persze több a bejglinél, amennyiben legalább háromféle tölteléke van, mint a képen szereplő lusta változatnak. Igazából kéne legyen benne egy negyedik, lekváros réteg is, de vagy lustaság okán nem készült, vagy a tészta sikerült szakadóssá, és csak négyfelé osztva volt kinyújtható (régebbi kép, már nem emlékszem pontosan). A mennyiség egy közepes tepsire való, nem a sütőhöz adott nagyméretűhöz, abba a duplája is belefér.

50 dkg liszt
25 dkg vaj (margarin)
3 tojás sárgája
5 – 10 dkg cukor
fehér bor

A hozzávalókból gyúrjunk könnyen nyújtható tésztát, annyi bort hozzáadva, hogy lágyan rugalmas legyen. Osszuk ötfelé és mindegyik labdát csomagoljuk fóliába, hogy addig se száradjon ki, amíg a többivel dolgozunk. Nyújtsuk ki az első lapot és terítsük a tepsibe. Erre kerül a dió töltelék. (Hagyományosan a mák kerülne legalulra, de jobb szeretem középen, kevésbé szárad ki a dió és az alma között.)

25 dkg darált dió
10 dkg cukor
mazsola
(reszelt keserűcsoki, fahéj)

A cukrot pár korty borral főzzük sziruppá, öntsük hozzá a diót és a mazsolát. Ha egyet rottyant, vegyük le a tűzhelyről és keverjük bele a mazsolát. A krém ne legyen folyékony, de még éppen kenhető. Nincs az eredeti receptben fahéj, de egy csipetnyi nem ront rajta. Ugyanígy a reszelt csoki sem autentikus belevaló, ha viszont teszünk bele, akkor várjuk meg amíg kihűl a töltelék. A kihűlt tölteléket kenjük el a tésztán és terítsük le a második lappal.

25 dkg darált mák
10 dkg cukor
mazsola
(narancshéj, baracklekvár)

Most is főzzünk boros szirupot a cukorból rottyantsuk össze a mákkal, majd keverjük bele a mazsolát. A narancshéj itt sem kötelező gyakorlat, ahogy a baracklekvár sem. Utóbbihoz nagyon kevés borral készítsük a tölteléket, mert a lekvár is lágyítani fogja, nem kéne, hogy elfolyjon. Erre jön a harmadik lap.

Ez lesz a legkevesebb munkát igénylő réteg, mert egyszerűen kenjük meg a lapot jóféle szilvalekvárral, és már teríthetjük is rá a negyedik lap tésztát. Amikor nem volt kéznél szilvalekvár, akkor használtunk már hozzá barackot is, de a leginkább különleges a feketeribizli zselével volt.

1 kg alma
10 dkg cukor
őrölt fahéj és szegfűszeg

A tisztított almát reszeljük le a reszelő nagylukú oldalán. A cukorral és a fűszerekkel pároljuk meg. Amint levet eresztett, vegyük le a fedőt, hadd párologjon el a fölös víz belőle. Amikor kihűlt, ezt is kenjük a tésztára és borítsuk be az utolsó réteggel.

Kenjük meg a tetejét tojássárgájával és hűvös helyen hagyjuk fél órát száradni. Utána kenjük meg a fehérjével is, spékelőtűvel szurkáljunk át az összes rétegen keresztül, majd 170 – 180  fokos sütőben 40 – 50 percig süssük.

Létezik a flódninak egy abszolút szuperturbó változata is, Cintia ajánlásával. Ennek csak a rétegrendjét írom le, már az olvasása is jó néhány kiló pluszt jelent.

tészta
mák
tészta
túró
tészta
alma
tészta
dió
tészta
szilvalekvár
tészta
csokikrém
tészta
gesztenyekrém
tészta
vaníliakrém
tészta
lekvár
tészta
tojásos kenés

Ha bevállalja Valaki, feltétlenül számoljon be az eredményről!