Jó kaja

Nagyon szeretett volna már elkészülni a levesben főtt nyelv, a levesét már el is felejtettük, pedig finom volt. Egy zacskóban maradék juhtúró is várt a felhasználásra, nem fért bele mind a legutóbbi, sütőben sült gombafejekbe. Hamar ebéd lett belőle, hagyott időt a karácsonyi édességek és egy torta elkészítéséhez.

Szeretem a nyelvet, az egyik legjobb ízű húslevest adja, és sokféle mártással tálalható a finomrostú, sötét hús. Sok munka nincs vele, amikor kihorgásztuk a levesből, és már nem süti a kezünket, le kell húzzuk, a tövében kaparjuk a fehér hártyát róla, és már szeletelhetjük is.

1 kg levesben főtt disznónyelv
15 dkg juhtúró
1 kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
tejföl
só, bors, szerecsendió

A hagymát vágjuk apró kockákra és pötty zsiradékon pirítsuk halvány sárgára. Öntsük fel vízzel és főzzük puhára, hiszen a hússal már nem fog főni, és kellemetlen lenne a mártásban harapdálni a ropogós hagymakockákat. Húzzuk félre a lángról és morzsoljuk bele a juhtúrót. Nem baj, ha nem sült teljesen zsírjára, a maradék víz csak segíteni fog simára keverni az olvadozó túrót. Nyomjuk bele a fokhagymát és szórjuk meg a fűszerekkel. Keverjük simára a tejföllel és kis lángon kezdjük melegíteni. Tegyük bele a szeletekre vagy csíkokra vágott húst és kicsit forraljuk össze. Én valamilyen főtt tésztával szeretem legjobban.

A nyelvnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy főtt állapotában is erőteljes ízű hús marad, ezért nem kell nagyon markáns mártásokban párolni ahhoz, hogy finom legyen. Legközelebb megint kaprimártással csinálom, nálunk az a nagy kedvenc.