Jó kaja

A jól elkészített csülök talán legfinomabb része, a ropogósra sült, de rághatóan omlós bőre. Sokat kísérleteztem, mire nagyjából elégedett lehettem az eredménnyel. Megint egyszer igazolódott a konyhai bölcsesség, ami szerint a “mi kell a jó ételhez” kérdésre egyetlen, rövid szóval válaszolhatunk: idő. Mondhatnánk persze azt is, hogy türelem, de végül is ugyanarról van szó.

A csülköt alaposan átnéztem és megborotváltam, ahol kellett. Fogtam egy jókora sütőzacskót és belepakoltam a sóval, borssal és köménnyel bedörzsölt csülköt. Tettem mellé egy fej hagymát és jó pár gerezd fokhagymát, és nehogy szomjan pusztuljon a melegben, néhány korty sört. Bekötöttem a zacskó száját és bedugtam a 80 fokra előmelegített sütőbe. Mindezt jókor reggel, elvégre vacsorára kellett tálalni.

A tálalás előtt fél órával vettem ki a sütőből. Először is nyakon fogtam a zacskót és az egyik sarkát belógattam egy edénybe és ollóval belevágtam, hogy kifolyhasson a leve, amit engedett. Ezt lehet beforralva mártásként tálalni hozzá, de ha nem csak friss kenyérrel kínáljuk, hanem köretet csinálunk hozzá, használjuk el a tört krumpliba. A csülköt a rácsos tepsibe fektettem, és itt elkövettem egy hibát. Be kellett volna vagdalni a bőrét. Még csak nem is lett volna nehéz, hiszen ekkor már vaj puha volt. Nem csak szebb lett volna, de több zsír kisült volna belőle. A tepsit visszatettem a közben nagyon forróra felfűtött, légkeverős sütőbe (220 – 250 fok). Nem kell neki sok idő, talán 10 perc, de érdemes figyelni és időnként forgatni, nehogy elszenesítsük. Ezt az utolsó felvonást nyáridőben akár a kerti grillen is előadhatjuk. Bár a kép még erre alkalmas időben készült, végig a sütőben sült a csülök. Torma, mustár, kovászos uborka és bor vagy sör jár hozzá.