Jó kaja

Igazából nem lekvár, hiszen darabos, de nem is dzsem, mert nem sűrű. Nálunk közkedvelt palacsintába, smarnira, tejberizsre, csokipudingra mártásként és persze kenyérre is. A jégpuliszka – kihűlt tejbegríz – egyenesen nélkülözhetetlen kísérője. Aki sima mártást szeretne belőle, a kibontott üvegbe dugja bele a botmixert. Lehetőleg ne a hatalmas, vastag héjú olasz-kék és társai fajtákból készítsük, hanem a régi jó besztercei és muskotály szilvákból. A szilvát mossuk meg, magozzuk ki és ha nagyobbak, a fél szilvákat még vágjuk ketté. Mérjük meg és tegyük fel főni. Az elején töltsünk alá annyi vizet (1-2 dl), hogy ne égjen le, amíg a fedő alatt feladja a levét. Utána fedő nélkül, erős lángon forraljuk és adjunk hozzá kilónként 25-30 dkg cukrot. Ne főzzük sokáig, épp csak olvadjon el a cukor. Ha a szilva nem volt nagyon aromás, illatos kevés fahéjat, szegfűszeget tehetünk hozzá. összesen kb. negyed óra forralás kell neki, után a szokott módon mehet az üvegekbe, lezárás, fejreállítás és száraz dunszt. Szinte az egyetlen lekvárféle, aminek nincs zselésítő a receptjében. Ezt így szeretjük, kissé folyósan.