Jó kaja

Elkészült a próba adag. A legnagyobb tanulsága rögtön az elejére: a csokibevonat nem vakolat (ami eltakarja a trehányul rakott falat). Ha a belseje “rusztikusra” sikerült, az a csokitól se fog kisimulni. Ettől eltekintve szerénytelenül tökéletesnek is mondhatnám.

Az ötletet Angéla arisztokratikusra vett nevű tekercsei adták, de tudtam rögtön, hogy más formát fogok adni neki. Először egy Kókusz Rudira gondoltam, de aztán átváltottam a kókuszos szaloncukorra. Ahogy a próba adagot elnézem, a végén golyó forma bonbon lesz belőle, gömböt formázni mégis csak egyszerűbb, mint ilyen hosszúkás valamit.

A próba adag hozzávalói, ebből nekem 30 db egérkét sikerül hengergetnem.

10 dkg kókuszreszelék
2 dkg cukor
1 ek méz
3 dkg kókuszzsír
2 – 3 ek víz

Ha lehet, ne a képen látható fajta kókuszzsírt vegyük. Annyi a baj vele, hogy 25 fokon olvad, vagyis nem lesz igazán kemény, pattanós a vele készülő csokimáz. Van olyan – talán az Ázsiában – ami 40 fok körül lágyul, az szobahőmérsékleten olyan kemény, mint egy szappan darab. Éppen a magas olvadáspontja miatt kell a kókuszzsír, meg azért, mert nincs benne tej, nem fog hamar megromlani.

Egy kis edényben főzzünk szirupot a cukorból, mézből és 2 ek vízből, és olvasszuk bele a kókuszzsírt is. Szórjuk bele a kókuszreszeléket és keverjük össze. Első körben szárazon morzsálódó, széteső massza lesz, ilyenkor adjunk hozzá még egy kanálnyi vizet, de ne többet, mert aztán meglepetésszerűen elfolyik. Tegyük hűtőbe, hogy minél előbb kihűljön és sűrűbbé váljon. Valószínűleg több cukorból vastagabb szirupot lehetne főzni, amitől könnyebben kezelhető, krémesebb masszává válna, de szerintem így is épp elég édes.

A masszából formázzunk elszántságunknak megfelelő darabokat és tegyük sütőpapírra (akár a sütésre alkalmatlan is megteszi, legalább fogy belőle). Én egy napig szárítottam a kamra hűvösében, így szépen megkeményedtek és a felületük száraz lett, gond nélkül megmaradt rajta az olvasztott csoki.

A képen a bonbonkészítés néhány nélkülözhetetlen, minden konyhában fellelhető eszköze látszik. Egy darab villanydrót és egy fogó. Minderre persze kizárólag akkor van szükség, ha kibírjuk, hogy minden bemártás után ne az ujjunkról kelljen lenyalni a csokit.

Az egyik végéről vágjuk le a műanyag szigetelést, hogy a réz drót legyen szabadon. Hajlítsunk rá olyan méretű és alakú hurkot, hogy szépen beleüljenek a bonbonjaink. Kicsit hajtsuk is fel ezt a karikát, nehogy elfáradjon a csuklónk a nagy munkában.

Olvasszuk meg a csokit, 15 dkg-hoz olvasszunk hozzá 1 – 2 dkg kókuszzsírt is. Ettől kicsit hígabb, könnyebben kezelhető lesz a csoki, szebb, vékonyabb bevonatot márthatunk belőle. Egyesével dobjuk az olvadt csokiba a szaloncukrainkat, és a hurokkal alányúlva emeljük ki. Óvatosan kocogtassuk a dróthurok szárát az edény pereméhez, ezzel lecsöpögtetve a fölösleges csokit, majd az alját a szélén lehúzva tegyük át egy sütőpapírra. Tegyük vissza a hűvösre, hogy a csoki ráfagyhasson.

Mivel se tej, se tejpor, se margarin nincs benne, hűtés nélkül is sokáig eltartható anélkül, hogy megromlana. Szerintem ennek ellenére érdemes az utolsó napokra időzíteni az elkészítését, különben akkor a második (?) adagot fogjuk mártogatni.