Meleg limonádé – a márciusi ifjak is ihatták
Ez a recept Zilahy Ágnes remek szakácskönyvéből származik.
A könyvet az 1880-as években vetette papírra, amikor már nem kezdő szakácsnő volt. Nagyon sok olyan recepttel, technikával találkozunk, jó tollal megírt könyvében, amiket ma is nyugodtan használhatunk. Ugyanakkor az is látszik, hogy ma már egyértelműen egészségtelennek tartanánk egy nagy ebéd végigevését, ami után „a férfiakat a szivarra gyujtásra is minden esetben fel kell szólitani”.
Tudva azt, hogy a receptek sok generáción át öröklődnek, nem tűnik merész feltételezésnek az, hogy ilyennel már március ifjait is melengethették az önzetlen honleányok.
„Egy mély edénybe tegyünk 6 tojássárgáját, 6 kanál czukorport s ezeket sodrófával verjük habbá; tegyünk bele egy czitrom reszelt héját és egy egész narancs héját; 2 czitrom levét és egy narancs levét csavarjuk bele. Öntsünk közé fél liter forró teát; sodorjuk sodrófával, mig jól habzik, nehogy össze turosodjék benne a tojás. Adjuk asztalra puncsos pohárban.”
A recept szinte szó szerint érthető, talán egy pontosítás szükségeltetik hozzá. A sodrófa, ami kétszer is előfordul, nem azonos a nyújtófával, erdélyországi nevén laskasiritővel, amit kicsapongó férjek rendszabályozására is használtak. Ez a fakanál édes testvére. Olyan nyélen van, mint a fakanál, de a feje csillag alakú henger. A nyelét két tenyér között sodorva a feje habosra, simára keverte az ételt.