Jó kaja

Rég szántam rá azt a közel két napot erre a kenyérre, de most engedtem a nyomatékos igénybejelentésnek. Enni persze jobban szeretem, mint megsütni, bár korántsem olyan vészes, mint a bevezető alapján sejteni lehetne.

A recept alapja a német típusú fekete kenyér, de megpróbáltam puhábbá, szaftosabbá tenni, némi krumpli belegyúrásával. Sejtve, hogy ettől még nehezebbé válik az amúgy is csirizforma tészta, megsegítettem a kovászt egy kis élesztővel.

60 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
20 dkg krumpli
30 dkg kovász (vegyes lisztből készült, egy fehér kenyér tésztájából, rozsliszttel etetve)
1 dkg élesztő
2 ek cukor
2 dkg só

A cukorból karamellt pirítottam, kis vízzel feloldottam. Elkevertem benne az élesztőt és simára dolgoztam a kovásszal. Bedagasztottam a kenyeret és hagytam másnapig kelni. Késő délelőtt jutottam hozzá, hogy kivakarjam a tálból és megpróbáljak veknit formázni belőle. Végül sikerült olyasmi formát adnom neki, a kezemről meg le lehetett vakarni annyi tésztát, hogy meglegyen a következő kovász alapja. Ezt vízzel kikevertem, liszttel lágy tésztává gyúrtam és egy dobozban feltettem a kávégép tetejére, ahonnan másnap, szépen megsavanyodva tehettem be a hűtőbe.

A kenyeret a sütőpapírral kibélelt pici tepsibe tettem, élve a gyanúperrel, hogy nem fog megállni a lábán. Estére megkelt, de el is terült, és kitöltötte a tepsit. Az egészet, tepsistül becsomagoltam egy sütőzacskóba, fél deci vizet öntöttem alá, és bekötöttem a zacskót. A 150 fokra előmelegített sütőbe tettem, egy óra múlva visszahúztam 120 fokra, majd elmentem aludni. Reggel a jellegzetes, kicsit édeskés, malátás illatára ébredtem. A sütőben hagytam kihűlni.

Majdnem ragadós, nedves a tésztája, csak géppel, vagy nagyon éles késsel lehet vékonyan szeletelni. Szerintem a kenyerek közül a fogyókúrákba ez a recept illeszthető be leginkább. Nem lehet habzsolva, gyorsan lenyomni, alaposan meg kell rágni, az pedig segít kevesebbet enni. Azért megvajazva, egy darabka közel folyósra érett camembert-rel nem mindennapi csemege.