Nem is lehetetlen pite
Lúdanyó meséi között leltem rá erre a receptre, és azonnal tudtam, hogy utána kell csinálni. Kapóra jött hozzá a lányom születésnapjára érkező család megvendégelése. A teljes receptet nem ismétlem meg, csak a tapasztalataimat adom közre. Annyit változtattam, hogy még kevesebb cukrot tettem bele, kb 7-8 dkg-t, ami a mi ízlésünk szerint épp elég is volt, és a vendégek se reklamáltak.
Az első képen a kész süti látszik, meg az, mennyire hamar megszilárdult a tejete. Úgy tűnik még az a 160 fok is sok légkeveréssel, vagy egyszerűen melegebb a sütő, mint amilyen a gomb szerint kéne legyen. Új sütő, még ismerkedünk egymással.
A bekevert és formába töltött tészta, a sütőben. Már ekkor látszott, hogy a kókusz szépen felúszik a tetejére, ettől látszik olyan érdesnek. Ismét kiderült, a dolgok hibátlanul tudják a fizikát: a száraz kókuszreszelék könnyű, és nincs ideje annyire megszívnia magát, hogy elnehezedhetne.
Gyalult mandulám nem volt idehaza, de volt olyan, amin még rajta volt a belső, barna hártyája. Kis vízben épp csak felforraltam és hideg vízzel lehűtöttem. A hegyénél lecsípve szépen ki lehet nyomni a fehér magbelet ebből a barna kabátból. Van a konyhagépnek egy gyalulós tárcsája, amit uborkasalátához is lehet használni. Ezzel gyalultam forgácsokká a mandulát. A forrázástól kissé megpuhul, ami épp jól jött a gyaluláskor, mert a kevésbé törékeny és nem törik porrá.
Így nézett ki, az előírt 30 perces első sütési idő végén. Két dolog látszik, ami a következő három 🙂
Tényleg fontos a magas falú forma.
Melege lehetett, mert már szép színe volt, miközben a közepe még lötyögött. Lejjebb is húztam 150 fokra.
Szép, de nem szerencsés az üveg forma. Az üveg rossz hővezető lévén, a közepe sokkal később melegedett át, mint a széle, ettől akkora a mélyedés a közepén. Remekül meg lehetne csinálni olyan tortaformában, ami nem ereszt az aljánál, ha folyadékot töltünk bele. A másik megoldás, hogy eleve alacsonyabb hőmérsékleten kellett volna kezdeni, és inkább a végén rápirítani. Annak ellenére, hogy a mandula rászórásakor még lötyögött a közepe, a teteje már meghúzott és a mandula nem ragadt rá.
Záró tanulságként megállapítható: túl finom ahhoz, hogy 12 embernek elég lenne, eleve kettőt kellett volna csinálni.
Örülök, hogy ízlett 🙂
Nekem is bemélyedt a közepe, én annak tudtam be, hogy nem volt elég magas az oldala a formának, bár az enyém is üvegből volt.
De az ízén nem változtatnak semmit ezek a kis esztétikai hibák 🙂
1. Akkor is így viselkedhet a süti, ha túl magas hőfokon kezded sütni.
2. Lehet kapni tapadásmentes bevonattal rendelkező fém pie-formát is.
a.
Amikor megláttam ezt a behorpadt sütit, azonnal megtetszett. Eélsősorban a horpadás miatt.:) Már a lelki szemeimmel láttam,hogy valamilyen fincsi habos krémet töltök bele, ami megdermed és szeletelhető lesz. Kipróbáltam, és másnap mégegyszer megsütöttem, annyira finom volt. Persze nem horpadt be, pedig üveg pieformában sütöttem, így a krémes változatot nem tudtam kipróbálni, de hamarosan jön az ismétlés. A receptet már osztogatom az ismrőseim körében, így a honlapomra is fel kell raknom, persze hivatkozva rád.:)
Az a horpadás mulandó dolog, mire hűl egy kicsit összeesik annyira, hogy nem marad helye krémnek. Igazából nem is kell, ha nem sütöttük túl, olyan szaftos, krémes jellegű, hogy nem hiányzik. Lehetne persze pl. tejszínhabbal tálalni, de akkor át kéne tenni a receptet a hizokura.hu oldalra 😀