Jó kaja

Nem a pirostojás festéke borult bele a sótartóba, ez a só magtól ilyen piros. Úgy látszik gyűjtöm a színes sókat, a fehéren kívül van már feketém és pirosom is.

A sót a természet festi, azzal, hogy nem tisztán rakódik le, hanem valamilyen „szennyező anyag” kerül bele. Ha megfigyeljük, az európai kősó is inkább szürkés, mint fehér, mielőtt finomítják. Az egykori tengerek nyomán lerakódó sóba természetes módon keveredhetett kevés iszap, elszürkítve a fehéret.

Ilyen piros a piros só.

A világ túlsó végéről hozták, Hawai a származási helye. Egy tengeri sóról van szó, amit azonban megfog a vulkáni kőzetek mállása során keletkezett, piros agyag.

Az ilyen „szennyeződés” nem csak mutatóssá teszi, de egészen gazdag íze lesz tőle (nem ízt kölcsönöz neki, hiszen nem kéri vissza). Az ilyen természetesen ízesített sók – már csak az áruk miatt – sem napi sózásra valók. Ezek a különlegességek rendkívüli pluszt adhatnak egy – egy nem mindennapi fogásnak, mint a mostanában joggal divatos sós karamellnek.

Egy szemet megkóstolva az ember megérti, hogy nem bolondság az apokalipszis jövendölése: a só igenis meg tud ízetlenedni.