Rizses töltött csirke
Ez a jómadár igazán jó madár, ugyanis nem csak szép és finom, hanem ha megsült, rögtön a körete is kész van. Igazi vasárnapi pecsenye, aminek kevesen tudnak ellenállni.
A rizs ezúttal nem mellé kerül, hanem bele, mondhatnám még a bőre alatt is rizs van, és tényleg. Ez a töltelék pedig nem csak azért finom, mert eleve annak csináljuk, de még a csirkéből kisülő, nem kevés szaftot is magába szívja, így aztán száraz se lesz, ízetlen pedig végképp nem. A bőre alá töltés legfeljebb leírva tűnik bonyolultnak, megcsinálni korántsem varázslat. Egy tanácsom van az első alkalomra, érdemes sárga bőrű, tanyasi csirkét venni, annak vastagabb, szakadásálló a bőre.
1 nagyobb csirke
10 dkg szalonna
2 – 3 csirkemáj
3 tojás
15 dkg zöldborsó
15 dkg gomba
20 dkg rizs
1 fej hagyma
1 cs petrezselyemzöld
só, bors
sör, méz, olaj
Főzzük puhára a rizst, a szokottnál kicsit több, kevés sóval ízesített vízben. Mikor félig már puha, dobjuk mellé a zöldborsót, és együtt hagyjuk megpuhulni. A kockára vágott szalonnát olvasszuk ki, pirítsuk halvány sárgára benne a finomra vágott hagymát, majd a gombát pároljuk meg rajta. Amikor a gomba zsírjára sült, dobjuk rá a kisebb darabokra vágott májat és épp csak fehéredésig forgassuk a forró zsírban. A májas gombát öntsük a rizsbe, keverjük bele az összevágott petrezselymet és a kockára vaddalt 2 keménytojást. Sózzuk, borsozzuk, és itt álljunk meg vele, ha előre készítjük el. Csak a csirke töltése előtt kössük meg egy nyers tojással, ha azzal együtt tároljuk, a rizs felszívja és nem fogja összetartani a tölteléket.
A csirkét nézzük át, és ha tok vagy pihe maradt a bőrén, azt szedjük ki. Óvatosan, az ujjunkkal nyúljuk a bőre alá, és a lazítsuk fel, válasszuk el a húsától. Ezt mindkét vége felől elvégezve igyekezzünk a combjához is elérni. A gyakorlottabbak egy fakanál gömbölyű végű nyelét is használhatják, de fokozott óvatossággal, mert könnyebben lukaszt, mint az ujjunk. A sót és borsot szórjuk be a bőre alá és az ujjunkkal dörzsöljük el a húson. A nyakánál varrjuk, tűzzük össze a bőrét, hogy ne folyhasson ki a töltelék. A hasürege felől töltsünk minél több tölteléket a bőre alá, a maradékot pedig a hasüregébe. Végül varrjuk, tűzzük össze a bőrt a hasüregi nyíláson is.
Fektessük tepsibe a csirkét és a sörből, az olajjal és kevés mézzel – ha barnasört használunk, a mézre nincs szükség – keverjünk egy pohárka levet, amivel ecseteljük be a bőrét. Alufóliával fedjük le a tepsit és 170 fokon süssük vagy másfél órán át. Emeljük fel a fóliát, és egy hústűvel bökjük meg a combja vastag részét. Ha a tű könnyen beleszalad és nem véres lé folyik ki, akkor a csirkénk átsült, a csontja mellett se maradt nyers. Ekkor vegyük le a fóliát és csavarjuk fel a legmagasabb hőmérsékletre a sütőnket. Pár percenként ecseteljünk rá a sörös léből és addig süssük, amíg szép színe lesz. Ha nem túlzottan éhenkórász a csapat, akkor nem kell külön köret hozzá, legfeljebb valami savanyúság vagy saláta.
Ennek a receptnek a magasiskolája az, amikor az egészben hagyott csirkét úgy csontozzuk ki, hogy a bőre nem sérül meg, és gyönyörűen megtölthető. Az ilyen rendkívül látványosan, szeletelni lehet. Ehhez a csontozáshoz még gyűjtöm az elszánást.