Jó kaja

Azt nem tudom, hogy a Magyarországra betelepült svábok magukkal hozták-e ezt a kenyeret. Dél-Németországban hagyományosan halottak napján (Allerseelen) adták a szegényeknek.

Ami igazán különlegessé teszi ezt a kenyérfélét, az a formázása. A hosszú rudaknak rengeteg, finoman ropogósra sült héja van, amit élmény frissen elmajszolni. A kissé szikkadt darabokat pár perc alatt átmelegíthetjük, felfrissíthetjük a sütőben.

1 kg kenyérliszt
6 dl víz
3 dkg élesztő
2 dkg só

Az élesztőt oldjuk fel a vízben, adjuk hozzá a lisztet és a sót. Alaposan dagasszuk meg, hogy sima tésztát kapjunk. Nem baj, ha kicsit ragacsos marad, bár lisztje válogatja, mennyire veszi fel azt a vízmennyiséget. Eredetileg tönkölybúza lisztjéből sütötték, de abból nem nagyon kapni kenyérlisztet.

Hagyjuk kelni egy órát, közben egyszer gyúrjuk át. Amikor ismét megkelt, borítsuk sütőpapírra, és igazítsuk 4 – 5 cm vastag, téglalappá. Vágjunk kétujjnyi szeleteket belőle, és nyújtsuk meg akkorára, hogy végigérje a tepsit. A vágott felével felfelé fektessük egymás mellé. Letakarva hagyjuk kelni, közben fűtsük be a sütőt 220 – 250 fokra. Kenjük be vízzel a rudakat, és szórjuk meg durva sóval és köménymaggal. 10 percig süssük, majd még 10 percig, 180 fokon. Összcsaládi ellenszenv okán, ezekre fekete szezámmag került.