Jó kaja

Sokáig csak fehér pornak ismertem a sót, legfeljebb a jódozott vagy nem jódozott volt a változatosság. Egyszer aztán valaki megkóstoltatott velem egy piros sót, ami a világ túlsó végéről származott. Ekkor éreztem meg, hogy a sónak íze is lehet, nem csak sós. Tegnapi csarnokjárásom során természetesen első utam az Ázsiába vezetett, ahol a fűszerkészlet feltöltése után gondosan átnéztem a sós polcot is. Fleur de sel-t kerestem, de az nem volt, viszont találtam egy érdekes, szürkés-rózsaszín port tartalmazó zacskót. A címkéje szerint indiai fekete só, ami egyáltalán nem volt igaz a színére. A rejtélyt a másik polcon levő, darabos, csomagolása oldotta fel. Valóban egészen sötétbordó, szinte fekete kristályokból áll, ám ezeket megőrlik és a por már más színű. Az igaz meglepetést azonban nem a színe, hanem az íze okozza. Megkóstolva nem a sós íz dominál, hanem egy füstös, nagyon sokrétű aroma. A leírások szerint tojásra is hasonlít, én egészen gyengén éreztem a kénes illatát. nagyon erősen ízesít, sokkal kevesebb kell belőle, mint a finomított sókból. Az előző bejegyzésben említett két steaket már ezzel sóztam. Érdemes megkóstolni, ha valami különlegességre vagyunk kíváncsiak.