Jó kaja

A múltkori – korántsem  sikertelen – kísérlet tanulságait levonva, ismét nekifutottam egy darab tarjának. Ismét azzal a céllal, hogy felvágott helyett legyen reggelire, vacsorára. A receptet itt nem ismétlem meg, csak az eltéréseket.

Az első eltérés a fűszerezésben volt. Most csak megsóztam, megborsoztam, beborítottam hajszálvékonyra gyalult lilahagymával és fokhagymával. Alaposan becsavartam folpackba, és éjszakára betettem a hűtőbe, ahonnan másnap délben került csak elő. Ha már hidegtálra szántam, elővettem a felvágottak készítésénél használatos pác-sót, hogy szép rózsaszín maradjon.

Múltkor túl magas volt a sütő hőmérséklete. Egyrészt én sem mertem 75 fok alá állítani, másrészt nem ismerem még a szeszélyeit. Most óvatosabb voltam, és először csak 60 fokra állítottam. Betettem a hűtőből már régebben kivett, időközben szobahőmérsékletűre kiengedett húst. El kellett menjek itthonról, így aztán vagy 3 órát töltött így. Amikor hazaértem, felhúztam a hőmérsékletet 70 fokra, és még másfél órát bennhagytam. Sokkoló hűtés gyanánt betettem a hűtőszekrénybe, közvetlenül a no-frost ventilátor elé.

Nagyon érdekes az, hogy megfogva keménynek tűnik, féltem is kibontáskor, hogy jól sikerült-e. Már az optimizmusra adott okot, hogy a fóliában alig volt, kocsonyává dermedt, húslé. Felvágva pedig a kép látványa tárult elém. Szaftos hús, van tartása, de rágáskor szétomlik, tökéletesen fogyasztható. Legközelebb csabai karajjal is ki fogom próbálni.