Részeges zserbó bonbon
Első kísérletnek egész jól sikerült formába önteni. A forma 3 – 400 Ft-os szilikon jégkocka fagyasztó volt, fogásra meglehetősen tapadós felülettel. Ez persze csak otthon, kicsomagolás után derül ki, ennyiben zsákbamacska. A két forma között jelentős különbség volt az eredményt tekintve.
Mindkettőbe két réteg csokit kentem, közben a hűtőben ráfagyasztva az első réteget. A kagyló alakúból mind a 12 hibátlanul kijött, az almásból 4 db-ot sürgősen ellenőrzési célú lenyelésnek kellett alávetni. A dolog a két alak különbözősége miatt van, az almák teteje (a formában ez az alja) lapos, könnyebben betörik amikor kiügyeskedném belőle.
A bonbonok elkészítése a sokak által megénekelt kétszeri ecseteléssel indult. Miközben hűlt, egy kis marék diót 2 ek porcukorral bedobtam az aprítóba, és egész finomra összedaráltam. Tettem hozzá 3 ek baracklekvárt a gondosan őrzött befőzésből, és reszelt narancshéjat, ezekkel is összeforgattam. Tekintettel arra, hogy ezt kiskanállal a formákba kell tudni tölteni, ahol lehetőleg buborék nélkül el kéne terüljön benne, sűrűnek ítéltem. Mielőtt pár evőkanál vizet öntöttem volna hozzá, megvilágosodtam: van még a pálinkás üvegben barackpálinka. Azt is töltöttem bele, de mivel kevés volt az elképzelt krémességhez, berúgatni meg senkit sem akartam volna, került bele 1 ek citromlé is. Gyorsan elmentem a konyha környékéről is, amíg betölthetővé fagytak a csokiformák, hogy biztos maradjon a diókrémből.
Mokkáskanállal csöpögtettem a formákba, de csak félig, mert még a nagyszemű fekete mazsolának is kellett a hely. Miután azok is a formába kerültek, a kiskanállal teletöltöttem a sokadszor is megolvasztott csokiból a formákat.
Pár óra hűlés után jött a nagy pillanat. Kihasználva a szilikon rugalmasságát, először alaposan meghúzgáltam, hogy elváljon a gumi a csokitól, aztán nyomkodtam ki a bonbonokat. A kiformázott darabokat szigorúan csak száraz, vastag gumikesztyűvel fogjuk meg, ha csak nem akarjuk az ujjlenyomatunkat is ajándékba adni.
Ha a formát pár percre tedd be a mélyhűtőbe, elengedi a benne rejlő dolgot!:)
Tapasztalat!:)))
Nekem is ilyen kagylóformám van 🙂
A vacak reggeli világításos fotó alapján többen egeret véltek felfedezni az alakjában 🙂 A latrok :-)))
Köszönöm a sok remek receptet!
Oké, akkor az almás formámmal én sem kísérletezem…
Azért nem volt nagy büntetés, hogy párat menet közben kellett eltüntetni:))
imádom a zserbvót, hatha még részeges! talán végre ´en is használatba veszem a nyáron ebböl célból vett szilikonos jégtartómat!