A Balkáni konyhák ízei köszönnek vissza ebben a hamburgerben. A legfinomabb akkor lesz, ha faszénparázs fölött sütjük meg a húspogácsákat, de persze nekiláthatunk a konyhánkban is.
A joghurtos hamburgerzsemle receptje itt olvasható.
60 dkg birkahús (marha is lehet)
15 dkg szalonna
15 dkg juhsajt
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors
Kata felhívására megjött ugyan a jó idő, de a kocsink meggondolta magát és nem vitt el grillezni, így egy régebben sütött finomság receptjével kell induljak.
Ezt az arab eredetű receptet – arrafelé kofta a neve – nagyobb társaságnak készítettük.
Szerintem ehhez hasonlót szinte az egész világon sütnek, ahol van hús, és tudnak tüzet gyújtani. Az, hogy mégis nagyon különbözőek, az a felhasznált húsokon és a fűszerezésen múlik.
Az eredeti bárányhúsból készül, de természetesen meg lehet csinálni más húsból is, ha valaki nem szereti a bárányt, vagy épp nem kap.
Igazság szerint fogalmam sincs, honnan ered ennek az ételnek a neve. Valamikor régebben ilyen néven került be a gyűjteményembe, azóta sem kereszteltük át.
Sejtésem szerint két oka is lehetett. Egyrészt a drukkerek többségükben férfiak, a belsőségek kedvelői is. Másrészt eredeti receptje szerint ad annyi energiát, amivel komolyan végig lehet szurkolni egy meccset.
A most következő fotelszurkolásnál inkább a könnyített változat ajánlható.
Ez volt a pályázatom a Czifray verseny amatőr kategóriájára. Mások jobbak voltak, szeretettel gratulálok Nekik. Minimális változtatással , de sok fázisfotóval kiegészítve adom közre, legyen gondolatébresztő az utánfőzéshez. Bár nagyon hosszú időbe telik, amíg megpuhul, azonban a tényleges munka nem átlagon felüli, mégis igazi ünnepi fogást tehetünk az asztalra.
A kiírást és a kapcsolt gondolatébresztő anyagokat átolvasva három kulcs gondolat köré építettem fel a receptemet.
Nem hétköznapi pecsenye ez, már csak a mérete miatt se. Ünnepi vendéglátáskor ülnek annyian egy asztalnál, hogy érdemes legyen egy egész combnak nekiállni. Egy báránycombot akár 6 ember is elfogyaszt, de a recept ugyanígy készíthető disznóból is, ahhoz azért több éhes száj dukál.
Ügyesen előkészíthetjük előző nap, csak sütni kell kivenni a hűtőből.
Idehaza viszonylag ritkán főzünk a szőlő levelével, nagy ritkán töltikét. A Balkánon, így Görögországban is, lényegesen gyakoribb vendég a konyhán, és változatosabb a felhasználása.
Ha frissen szedjük hozzá, akkor zsenge, nem permetezett leveleket keressünk. Ennél egyszerűbb, és egész évben elérhető, a konzerv. Nem állítom, hogy minden sarki boltban ott áll a befőttesüveg, de nemzeti hetek akcióin, vagy messzi tájak ételeit is áruló boltokban lehet kapni.
S
ajnos nem jártam még Finnországban, de ez akár változhat is. Eredetileg ez egy ünnepi étel arrafelé, ami jól mutatja, hogyan főznek ott, ahol nem válogathatnak az alapanyagokban. Azon a klímán nem sok zöldség terem, el tudom képzelni, hogy a répa is utólagos gazdagításként került bele. Állatot még csak lehetett legeltetni, esetenként vadászni is, így alakulhatott ki a többféle hússal készülő fogás.
A címbeli szavakat csak én keverem időnként? Számtalan cégtáblára pillantva olvastam már gyorsnak a gyrost.
Végül is nem járunk messze az igazságtól, hiszen a gyors étkezés lehetőségét kínálják ezzel a fogással is. Ahogy a lepénykenyeret is sok nép, sokféle néven süti, úgy terjedt el nagy területen a benne levő húsos töltelék is. A nálunk elterjed gyros néven túl ismert kebabként – Németországban Döner – shawarma néven, és lehetne még sorolni. A lényege mindegyiknek a fűszeres, sült hús, pikáns mártással és sok salátával körítve. Bárány húsából lenne az igazi, de olyat szinte sehol sem sütnek. Egyszer egy sütőember elárulta, hogy a pulykahúsból összeállított torony tetejére tesznek egy darab birka faggyút, aminek a kiolvadó zsírja ízesíti bégetősre az amúgy semleges pulykahúst. Ha otthon fogunk az elkészítésének, nem tudjuk látványosan forgatni a gázégők előtt, hanem serpenyőben pirítva süthetjük a húst. Az ízén mindez mit sem változtat.
… narancsos bébirépával és vajon pirított puliszka kockával.
Ilyen hosszú nevet még egy trendi étterem étlapjára sem könnyű rátördelni, nem hogy bejegyzés címének adjam. Pedig szinte pontosan leírja az elkészült ételt, a recept is alig több ennél.
A nyúl hétvégéjének második felvonásaként adtam elő ezt a finomságot. Az előkészítése igényelt némi kézügyességet, késhasználati, húspucolási rutint, de azért nem egy atomerőmű építés.
Tudtam, hogy egy teljesen zsírmentes, de finomrostú fehér hússal dolgozom, ennek megfelelően olyan receptet alakítottam ki, ami ezt kiegyenlíti, és olyan készítési módot, amivel nem rontok rajta. Végül sikerült rendkívül omlós, puha, és egyáltalán nem kiszáradt húst adni az asztalra.
Viszonylag ritkán kerül az asztalunkra házinyúl (vad meg egyáltalán nem), érdemes hát kicsit felkészülni rá. Alapos szakirodalmi kutatást végeztem, vagyis feltúrtam az összes elérhető szakácskönyvet és netes receptgyűjteményt. A magyar nyelvű kínálat igen szegény, hűen tükrözi azt, mennyire elfelejtett húsféle lett belőle.
A receptek többségét vadnyúlból háziasították, de többnyire csak átírták a hozzávalók között, pedig amíg a vadnyúl erőteljesen vöröses hús, a házinyúl sokkal inkább fehér. Ebből kiindulva a vörösboros recepteket, a hosszas pácolásokat elvetettem. Végül egy régen kimásolt német folyóiratlap részleten talált recept adta a kiindulási alapot. A szerző szerint Ischián szinte minden családnak, vendéglőnek megvan a saját nyúlreceptje, ez azoknak lenne valamiféle szintézise.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu