A Balkáni konyhák ízei köszönnek vissza ebben a hamburgerben. A legfinomabb akkor lesz, ha faszénparázs fölött sütjük meg a húspogácsákat, de persze nekiláthatunk a konyhánkban is.
A joghurtos hamburgerzsemle receptje itt olvasható.
60 dkg birkahús (marha is lehet)
15 dkg szalonna
15 dkg juhsajt
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors
Kata a mostani forduló háziasszonya szabadban való főzésre hívott. Az esetek jó részében ez társasági alkalom, amire érdemes alaposan felkészülni. Ilyen készülést igénylő dolog a kolbász töltése is, de garantáltan a maximális pontszámot fogjuk kapni érte vendégeinktől.
Az egyik legfinomabb grillezni való a kolbász. Nagy kincs, ha van biztos beszerzési forrás, ahol finom fűszerezésű, porcoktól és egyéb bele nem valóktól mentes kolbászt vehetünk. Az igazi, ha saját magunk töltötte kolbásszal kápráztathatjuk el az összegyűlteket. Ez korántsem olyan nehéz mint hinnénk, és bármelyik városi konyhában megvalósítható.
Kata felhívására megjött ugyan a jó idő, de a kocsink meggondolta magát és nem vitt el grillezni, így egy régebben sütött finomság receptjével kell induljak.
Ezt az arab eredetű receptet – arrafelé kofta a neve – nagyobb társaságnak készítettük.
Szerintem ehhez hasonlót szinte az egész világon sütnek, ahol van hús, és tudnak tüzet gyújtani. Az, hogy mégis nagyon különbözőek, az a felhasznált húsokon és a fűszerezésen múlik.
Az eredeti bárányhúsból készül, de természetesen meg lehet csinálni más húsból is, ha valaki nem szereti a bárányt, vagy épp nem kap.
Alkalmatos készség híján eddig a készítők változó minőségű kínálatára voltunk utalva, ha kürtőskalácsot ettünk volna. Az eddigi legjobbat a szigetszentmiklósi strandon ettem.
Ez a helyzet azonban gyökeresen megváltozott, mióta Szepyke hírt adott a kínálatba került sütőfákról. Nem csak hírt adott róla, de volt olyan édi-bédi, hogy a beszerzésben is segédkezett, így már nem lehetett akadálya a saját kezű sütésnek. Senki se riadjon vissza tőle, nem boszorkányság. A hosszú tésztanudlik sodrása pedig kifejezetten jó játék gyerekeknek is.
Mielőtt a receptre térnék még egy történet a kürtőskalácsról.
Nyárváró ételről van szó, mivel grillezni készítettük először. Annyira finom, hogy akár sütőben is érdemes megsütni, bár azért a grillen összehasonlíthatatlanul jobb lesz, meg különben is, hadd grillezzünk már esőmentesen.
Tulajdonképp olyan köretnek szántuk, amit a hús mellett meg lehet sütni, de akár hús nélkül is megállja a helyét. Minimális módosítással húskerülő vendégeinknek is kedvében járhatunk vele.
Az idei bolond tavaszban már megint olyan idő jár ránk, hogy jól esik a kicsit télies, rusztikus kaja. Bográcsban lenne az igazi, de ahhoz szárazabb időjárás dukál.
A csülökpörkölt is olyan recept, ami megosztja a véleményeket, csak semlegesnek maradni nem lehet. Általában vagy hallani sem akarnak róla, vagy ódákat zengve tüntetik el, a hozzá leginkább passzoló evőeszközzel, a kanállal. Az ilyen elvetemültek képesek még a tányért is kitörölni egy friss kenyér ropogós csücskével. A koleszterint emlegetve megvonják a vállukat és válaszukban az epehajtás fontosságát emlegetik.
Egy családban kialakul mindenki ízlése, kedvencei, meg azok, amiket nem (szívesen) eszik meg. Az ember eleinte ettől legalább kétségbe esik és úgy érzi nem tud megfelelni a kihívásnak, hiába volt minden nevelési szándék. Aztán rájön, hogy tulajdonképp minimális leleményességgel és többletmunkával egy főzésből több étel is megvan, ami között mindenki találhat kedvére valót.
Ez a fogás még a kocsonyafőzéskor kezdődött. A csapat jó része csak a színhúsos változatot szereti, viszont a bőrös részek nem maradhatnak ki ha egyszer kocsonya fő, nem leves.
A jól elkészített csülök talán legfinomabb része, a ropogósra sült, de rághatóan omlós bőre. Sokat kísérleteztem, mire nagyjából elégedett lehettem az eredménnyel. Megint egyszer igazolódott a konyhai bölcsesség, ami szerint a „mi kell a jó ételhez” kérdésre egyetlen, rövid szóval válaszolhatunk: idő. Mondhatnánk persze azt is, hogy türelem, de végül is ugyanarról van szó.
Ez a recept is a gomba dicsérete, példa a sokoldalúságára. A minap készült, a gombaleves alapjaként. A recept eredete minden bizonnyal a hegyek között élő pásztorokig nyúlik vissza. Ahol birkákat legeltetnek, ott van sajt és túró, egy kis szalonnát mindig vittek magukkal, a gomba meg ott nőtt. Ha begyújtjuk még a kerti grillt, azon sütve a legfinomabb, de érdemes sütőben, konyhában is elkészíteni, mert hamar megvan, és megunhatatlanul finom.
Városi emberként leginkább csiperkegombát találunk a boltokban. Igyekezzünk nagyokat venni, hogy legyen helye a tölteléknek. Nagyon finom a portobello-ként árult, barnás kalapbőrű csiperkéből. Mi most elég apró gombát sütöttünk, de hát ajándék gombának ne méregesd a kalapját.
Én szóltam előre! Csak akkor álljunk neki, ha tudunk időt szánni az előkészítésére és szeretnénk zajos sikert aratni népes társaság előtt. Mivel a pacalról megoszlanak a vélemények, valaki vagy nagyon szereti, vagy teljesen elutasítja, célszerű egy kis grillezhető csirkefélével is készülni a szezonzáró kerti bulira. Megfigyelhető ugyanis, hogy a pacalt elutasítók inkább a csirkét kedvelik, mint mondjuk egy félangolos steaket.
Mielőtt végképp elvenném bárki kedvét is a pacalozástól, elmondom, ez a recept arról szól, hogy tudunk megfelelő előkészítéssel úgy bográcsolni, hogy bőven jusson időnk a társaságra is, elvégre az a dolog lényege.
Én pedig úgy gondoltam, hogy 500. bejegyzésként belefér egy olyan recept is, ami nem sorolható be az egyszerűen, gyorsan kategóriába. 😉
A megadott mennyiségekből több, mint 10 ember jóllakatható, de ne aggódjunk, a maradék (ha véletlenül lenne ilyen) remekül fagyasztható, és adagonként elővéve 10 perc alatt kivehető a mikróból az ebéd.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu