Jó kaja

Az idei bolond tavaszban már megint olyan idő jár ránk, hogy jól esik a kicsit télies, rusztikus kaja. Bográcsban lenne az igazi, de ahhoz szárazabb időjárás dukál.

A csülökpörkölt is olyan recept, ami megosztja a véleményeket, csak semlegesnek maradni nem lehet. Általában vagy hallani sem akarnak róla, vagy ódákat zengve tüntetik el, a hozzá leginkább passzoló evőeszközzel, a kanállal. Az ilyen elvetemültek képesek még a tányért is kitörölni egy friss kenyér ropogós csücskével. A koleszterint emlegetve megvonják a vállukat és válaszukban az epehajtás fontosságát emlegetik.

(tovább…)

Én szóltam előre! Csak akkor álljunk neki, ha tudunk időt szánni az előkészítésére és szeretnénk zajos sikert aratni népes társaság előtt. Mivel a pacalról megoszlanak a vélemények, valaki vagy nagyon szereti, vagy teljesen elutasítja, célszerű egy kis grillezhető csirkefélével is készülni a szezonzáró kerti bulira. Megfigyelhető ugyanis, hogy a pacalt elutasítók inkább a csirkét kedvelik, mint mondjuk egy félangolos steaket.

Mielőtt végképp elvenném bárki kedvét is a pacalozástól, elmondom, ez a recept arról szól, hogy tudunk megfelelő előkészítéssel úgy bográcsolni, hogy bőven jusson időnk a társaságra is, elvégre az a dolog lényege.

Én pedig úgy gondoltam, hogy 500. bejegyzésként belefér egy olyan recept is, ami nem sorolható be az egyszerűen, gyorsan kategóriába. 😉

A megadott mennyiségekből több, mint 10 ember jóllakatható, de ne aggódjunk, a maradék (ha véletlenül lenne ilyen) remekül fagyasztható, és adagonként elővéve 10 perc alatt kivehető a mikróból az ebéd.

(tovább…)

Nem öreg, nem fiatal, amolyan középkorú 🙂 Vagyis nem sűrűn összeálló, nem leves, hanem valahol a kettő között.

Kis zsíron, hogy az elején oda ne égjen, a bográcsban kockázott szalonnát olvasztok ki. Rádobom a csuszatésztát – megteszi persze a fodros kocka is – és sötét szőkére pirítom. Rádobom a kockázott hagymát és azzal is pirítom egy darabig. A tészta legfeljebb világos barna legyen, különben megkeseredik. (tovább…)

A bográcsos kaják közül ez a recept a könnyebbek közé tartozik, annak ellenére, hogy nem csak színhúst látunk a képen. Akkor igazán finom, ha sikerül igazi, vékonybőrű malachúst kapni, legfeljebb süldőt. Keressük a hasa alját, azt ilyen tekercsekké göngyölve szokták a hentesek a pultba tenni. Ha netán nem lenne tökéletesen megborotválva a malacunk, perzseljük le. Erre remek eszköz a karamellesítő gázégő, a gáztűzhely lángja, vagy a barkácsszerszámok között fellelhető forrasztólámpa – ami egyébként jóval olcsóbb a konyhai célra árult változatainál. A letisztított húst vágjuk 2-3 cm-es kockákra és lefóliázott dobozban tegyük a hűtőbe, amíg sorra kerül. (tovább…)

Ez a recept jó példa arra, hogy a bogrács használatával ki lehet lépni a pörkölt-gulyás-halászlé bermudaháromszögből, és lehet könnyű ételt főzni benne, ami mellett a szakács sem aszalódik össze. Az adag, a csapat étvágyától függően 4-6 torkon lecsúszik, de szorozni, osztani bárki tud, akinél nem pont ennyien jönnek össze.

1 kg csirkehús (mellfilé, de inkább kicsontozott felsőcombok)
1 kg zöldbab (nagyon zsenge sárga, de inkább zöld héjú)
1 közepes fej hagyma
fehérbors
só
zöld fűszerek: petrezselyem, borsikafű (csombor), aki szereti kaprot is tehet bele – ez nem én leszek

tejföl / tejszín
fehérbor

A húst vágjuk falatnyi darabokra. Ha mellet veszünk, az szabályosabb kockákra vágható, viszont a comb húsa kevésbé száraz. A zöldbab végeit törjük le, ha ilyenkor szálat húz, azt húzzuk le a hüvelyről. A zöld hüvelyű ceruzababot, vagy a lapos zöld romano-babot azért ajánlom, mert ritkábban szálkás. A megtisztított babot vágjuk kétcentis darabokra. (tovább…)

Szabadtűzi szezon lévén érdemes kipróbálni ezt a tokányt. Ettől a társaság hölgyei sem szoktak világgá szaladni, hiszen szinte diétás fogás.

1 kg lapocka
1 fej hagyma
2 ek olaj
2 csomag zsenge karotta
1 ek liszt
fehérbors
gyömbér
só

A hagymát vágjuk finomra, a lapockát csíkokra, a karottákat karikákra. Az olajon pároljuk meg a hagymát, dobjuk rá a húst és pirítsuk zsírjára. (tovább…)