Jó kaja

Közeli jóviszonyban lévén a vesével, elég sokat megpucoltam már. Kell hozzá – a veséken kívül – egy méretes deszka, és egy hosszabb pengéjű kés. Nem baj, ha jó éles.

Általában már nincs rajta a veséken a hártya burok. Ha mégis, akkor a rövid végén kis bevágást ejtve, egyszerűen kinyomható belőle a vese. Az oldalára fektetett vesét, a vízszintesen tartott késsel, lapjában félbe vágom. Lehetőleg egyforma vastag legyen a két fél. Egyiket félre teszem, a másikat a külső felére fektetem, a deszkára simítva. Mivel eredetileg a külső fele domború, ha azt a deszkára egyengetem, a belső fele kezd dudorodni. Kicsit a hosszú oldalait egymás felé nyomva ezt a dudorodást még fokozni lehet.
Ekkor a kést a deszkával párhuzamosan (vagyis vízszintesen) tartva, jóformán egy mozdulattal levágom a dombocska tetejét. A fehér részét teljesen el kell tüntetni, a sötétbarna részéből maradhat rajta pár folt. Az igazi finomság a külső, világosbarna rétege.
Én hardcore vesefogyasztó lévén nem mosogatom, áztatom, forrázom, főzöm elő. Mire elkészül, nincs annak kellemetlen illata. A kezdő veseevők nyugodtan áztassák egy darabig. Az olyan eljárásokat, amik hőkezeléssel járnak, nem javaslom, mert a vese ugyanolyan pillanatok alatt készül el, mint a máj, és ha túlfőzik, úgyanúgy a félig nyers cipőtalphoz válik hasonlatossá.
Mivel a veséket egyik oldalukon „gyárilag” bevágják – lecsapolás céljából – csak az egyik fele használható egyben, a bevágott fele apróhúsnak alkalmas. Utóbbit pirított hagymán átforgatva, borssal, mustárral, (sok) fokhagymával fűszerezve érdemes megkóstolni. Az előkészítést leszámítva 5-10 perc alatt megvan.
Az egész feleket érdemes olajos, fűszeres (bors, mustár, fokhagyma, meg ami a fűszerpolcról beleborul) pácba beleforgatni, és bedugni a hűtőbe (jól záródó dobozban). Meg lehet sütni serpenyőben is, de az igazi faszén fölött. A sütését mindig érdemes a külső oldalával kezdeni, különben úgy összegömbölyödik, hogy a másik oldala már gurul, nem fekszik bele a serpenyőbe.
Érdemes kipróbálni, naggggyon fííííínommm 😉