Bolhásztam
Mielőtt bárki kártevő fertőzésre gyanakodna, megnyugtatom: bolhapiacon jártam.
Szombaton Balatonalmádiban van hetipiac, ahol néhány régiségárus is kipakol. Van ott sok minden, amivel gyanútlan nézelődőt ámulatba lehet ejteni. Tavaly láttam az egyik árusnál vagy egy tucat „eredeti” Gallé üvegvázát.
A nagy piac vasárnaponta van Veszprémben, a város mögött, az egykori házgyár vidékén. Na, ami itt nincs, az nem is létezik.
Csak azt nem szabad csinálni, amit én, határozott céllal kimenni. Összetörtem kedvenc kávés poharamat, gondoltam itt biztos lesz. Nem volt semmi extra, a több évtizede közkeletű, felfelé szélesedő, bordás pohár, kicsit kiszélesedő talppal. Talán mondanom se kell PONT olyan nem volt. Más üvegtárgyak viszont nem úszták meg, hogy velem ne jöjjenek.
Az első ez a pici csatos üveg volt. Az egész talán két deci lehet, viszont még füle is van. Biztos, hogy valaki Karácsonyra ajándékot kap benne, mondjuk egy kis bordón csillogó feketeribizli likőrt.
Felfedeztem egy lágytojásfőző alkalmatosságot is. Ebbe a miniatűr befőttes üvegbe bele kell ütni két tojást, lezárni és derékig vízbe állítva főzni.
Mivel lábai is vannak, az alatta képződő gőzbuborékok nem emelgetik és teszik tönkre zörgésükkel a konyhás idegeit. Jó vastag üveg, sokáig meleg marad benne a tojás.
Legolcsóbban ezt a jópofa füles poharat vettem. Kitúrtam egy ládából és kérdeztem az eladót, mennyiért adja. Szerintem nem volt kedve felállni a kempingszékből és kimászni az ezer fokos napsütésre, így csak intett: vigyed. 🙂 Még a végén előléptetem kávéspohárrá.
Van egy ismerősöm, aki mindig megkérdezi, ha a szülei eljárnak valamerre, hogy nekem mit hoztatok 🙂 Bolhapiacolni jó dolog, vadászni a jobbnál jobb dolgokat, amik elfekve voltak valami poros padláson, ezeknek a talált tárgyaknak lelke van 🙂