Jó kaja

Mielőtt bárki elfogatóparancsot ad ki ellenem kannibalizmus vádjával, mindenkit megnyugtatok, blogisztán egyik alapítójának semmi baja sem esett.

A csillagos bajor mesterszakács, Alfons Schubeck egyik receptje adta az ötletet ehhez a tésztához. Kihagyhatatlan volt e két íz párosítását megkóstolni, hiszen a vaníliát hagyományosan az édességekhez kapcsoljuk. A kísérlet egyértelműen pozitív eredménnyel zárult, hasonlóan izgalmas kombináció, mint a már polgárjogot nyert csípős az édessel.

0,5 kg rövid csőtészta / penne
só
két diónyi szeletelt gyömbér
2 db szárított chili
3 dl hús vagy zöldség alaplé
1 rúd vanília
2 gerezd fokhagyma
kevés enyhe chilipehely / édes paprika
3 evőkanál olívaolaj
5 dkg sós, pörkölt földimogyoró
néhány bazsalikom levél
5 dkg frissen reszelt parmezán

A tésztát tegyük főni bő, sós, az egyik chilivel, babérlevéllel és a fele gyömbérrel ízesített vízbe. Kb. 2 perccel hamarabb hagyjuk abba a főzését, mint amit a csomagoláson ajánlanak. Szűrjük le, vegyük ki belőle a darabos fűszereket és hagyjuk csöpögni.

A vanília rudat hosszában vágjuk fel, kaparjuk ki a magjait és a héjával együtt tegyük az alaplébe. Tegyük bele a maradék gyömbért, chilit, fokhagymát és forraljuk fel. 5 percig hagyjuk gyöngyözni, majd vegyük ki belőle a vanília héját. Adjuk hozzá a lecsöpögött tésztát és óvatosan melegítve főzzük 3 -4 percig, hogy szinte az összes levét feligya. Húzzuk le a tűzhelyről, keverjük bele az aprított bazsalikomot és öntsük rá az olajat. Melegített tányéron tálaljuk, a frissen reszelt parmezánnal és a durvára vágott mogyoróval megszórva.

Schubeck ötletei alapján egy részét kipróbáltam bazsalikom helyett kicsit összevágott kapribogyóval is. Nekem még jobban ízlett az enyhén fanyar aromájával.