Jó kaja

Kevés haszonnövényünknek volt jó éve az idén, a szerencsés kivételek egyike a cukkini. Aki figyelmesen olvassa a blogokat, az is láthatja, hogy helyenként szinte belefulladnak a termésbe. Sógoromék is így jártak, nem is győzik elég zsengén lekapkodni a túlnépesedő cukkiniket.

Ez egyike azon kevés recepteknek, ahol nem baj, ha nem arasznyi hosszúságú korában szedik le, mert a nagyobbra nőtt picit rostosabb, alacsonyabb víztartalmú.

A cukkiniket mossuk meg, vágjuk le a szárát és vágjuk mérettől függően 2-4 darabba. Állítsuk a vágott felükre és jó éles késsel szeleteljük fel nagyon (2-3 mm) vékonyra. Sózzuk meg és terítsük el egy konyharuhán, majd hagyjuk fél órát pihenni. A só által kihúzott vizet a konyharuha magába szívja, a szeletek pedig kicsit puhulnak.

Töröljük le a fölösleges vizet és sót, majd fűszerezzük be. Itt fantáziánknak csak a fűszerpolcunk tartalma szabhat határt, a magyarostól az egzotikusig a cukkini bármit elvisel. Ennek az adagnak most a római kömény volt a fő fűszere.

Ha van olaj permetezőnk, azzal fújjunk rá néhányat, ha nincs egyszerűen csöpögtessük, vagy ecsettel kenjük meg nagyon vékonyan. Sorakoztassuk sütőpapírral bélelt tepsibe és toljuk nagyon forró (220-250 fokos) sütőbe.

Ne menjünk messzire, ha finomat akarunk enni, mert könnyen orvosi szén válik belőle. 5-10 perc alatt elkészül, a sütőtől és a szeletek vastagságától függően. Nem lesz annyira ropogós, mint ha olajban úszva sütnénk, de annyi olajat se szív magába.

Így is lett annyira finom, hogy mire a megsülteket fényképeztem volna, már csak az üres tepsi vigyorgott rám kajánul. Elvileg tálalhatnánk köretként is, de többnyire elpárolog csak úgy rágcsaként.