Jó kaja

Határozott cél nélkül vettem egy jó kiló disznócombot, amit végül ledaráltam. Sose veszek darált húst, jobb szeretem magam megpucolni, nehogy a végén köpködni kelljen valami nem belevalót. Ennyi húsból azonban az unalomig lehetne fasírtot enni, inkább két receptet csináltam meg egy alapanyagból.

1 kg darált disznóhús
40 dkg öreg kenyér és zsemle
2 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
2 tojás
só, fehérbors

A kenyérféléket kicsit meglocsoltam meleg vízzel, és a fölösleget kinyomva belőle kézzel szétmacsáltam. A kockára vágott hagymát pici zsíron megpirítottam és a tálban levő húsra öntöttem. Rányomtam a fokhagymát és megszórtam a fűszerekkel. Mivel a lustaság nagy úr, az alapos összegyúrást, keverést rábíztam a konyhagépre, dolgozzon csak helyettem. Eddig eljutva kétfelé vettem a masszát, mert itt ágaztak el a receptek.

15 dkg sajt
6 dl paradicsomlé
só, bazsalikom, oregano

A fasírtmassza e felét nem fűszereztem tovább, mert inkább a mártását terveztem fűszeresre. Gyerekökölnyi gombócokat formáztam a húsból, és mindegyik közepébe becsomagoltam egy kocka ementáli sajtot. Egy jénai tepsiben előkészítettem a mártást. A saját eltevésű, meglehetősen sűrű paradicsomlevet a tepsibe töltöttem, megsóztam, bőkezűen megszórtam oreganoval. Egy üveg alján hosszú ideje punnyadt egy kis maradék pesto, azt kapartam bele a paradicsomba. Kóstolva elég bazsalikomosnak éreztem, nem kellett belevagdaljak. Ebbe a mártásba ültettem bele a golyókat, nagyjából derékig süllyedtek bele. 160 fokos sütőben kezdtem sütni, míg mindenütt rotyogni láttam a mártást. Ekkor egy csipesszel megfordítottam a gombócokat és felhúztam a sütőt 190 fokra. A végére a víz nagyja elpárolgott, rövid, pirult paradicsomos „pecsenyelé” maradt vissza, intenzív fűszerillattal.