Jó kaja

A szezon utolsó gyümölcse, ami méltatlanul feledésbe merült. Boltban alig kapni, piacon is ritka, pedig fanyaran édes íze egészen egyedi. A krémesre érő húsát is különös élmény kiszopogatni a héjából. Igazi jógyereknek néztünk ki tőle, fültől – fülig maszatosan.

Október végén, november elején érik, és erről is azt tartja a fáma, hogy dércsípetten az igazi. Olyankor egészen megbarnul, krémessé válik a húsa. A képen a legsötétebb példányok már közelítenek az érettséghez, de még nem kezdett ráncosodni a héjuk. Ha nem teljesen érett, amit kaptunk, papír zsacskóban akár egy hétig is utóérlelhetjük.

A befőzéshez nem kell sokat pucolni. Érdemes még szárazon ledörzsölni a hosszú, elszáradt csészelevélkéit. Utána megmossuk és kész is. Tegyük lábosba és annyi vizet öntsünk rá, hogy szűken ellepje. Tegyünk mellé vékonyan lehámozott  citromhéjat Csendesen hagyjuk főni, amíg püréformán szétesik. Passzírozzuk át, hogy a héja és a magja ne kerüljön bele. Csavarjuk bele a citrom levét, fűszerezzük meg (fahéj, szegfűszeg, ánizs, gyömbér, szerecsendió, kardamom). Akkor jó, ha a pempőnk joghurthoz hasonló sűrűségű. Ha sűrűbb, vízzel vagy citromlével hígítsuk. Egy kilónyi péphez fűzzünk hozzá fél kiló cukrot és zselésítőt. Forraljuk fel és főzzük 4-5 percig. A szokott módon töltsük üvegekbe.