Jó kaja

Tulajdonképp nem is ezt akartam megsütni, amikor a konyha felé vettem utamat. Nagyon rég készülök kipróbálni a kukoricapelyhes sütit, amihez Kata minapi receptje adott újabb lökést. Szokásom szerint ott őriztem a böngésző egyik fülén, de nem olvashattam el alaposan. Mikor ma eszembe jutott, akkor szembesültem vele, hogy a mi mértékünket messze meghaladó mennyiségű cukor van benne.

Ez eldöntötte a kérdést, hogy ismét halasztódik a kukoricapehely bevetése, marad a jól bevált zabpehely. A kisördög persze elkezdett dolgozni bennem, hogy csinálni kéne egy olyan sütit, amibe egyáltalán nem adok cukrot. Nem tűnt nagy varázslatnak, hiszen a reggeli kakaómat is teljesen cukor nélkül iszom.

A kukoricapehelyhez pedig keresek majd egy másik receptet, de ha Valakinek van sós receptje hozzá, ossza meg, ne kelljen újra kitalálnom.

(tovább…)

Készültem egy ideje diós, zabpelyhes kekszet sütni. Kapóra jött Bianka receptje, ami végül is a cselekvéssé változtatta az üveg dióbél nézését.

Látva, hogy szép nagy adag, végül három változat készült egy munkával: csokis, kávés és aszalt gyümölcsös. Most itt a dilemma, hogy melyiket szeressem a többinél is jobban. Nekem 45 darab lett belőle, de biztos lehetne kisebbre is formázni.

(tovább…)

Ez kérem szépen maga az édes bűnbeesés. Édes, illatos, ropogós, vagyis ellenállhatatlan kísértés.

Még az a szerencse, hogy a recept szerint négy napnál tovább nem tartható el, így legalább van mire hivatkozni az újabb torkoskodásnál.

Meg persze nem romlik, csak elveszti ropogósságát, ha megszívja magát a párás levegőben.

(tovább…)

Gyűltek egy ideje a befagyasztott tojásfehérjék, elérkezettnek éreztem a pillanatot, hogy egy részüket felhasználjam.

Ezt egyszer régebben már megcsináltam, de akkor megfogadtam, hogy hiába nagyon finom, legközelebb csak akkor, ha van sütőostyám. Lett. Süthettem.

(tovább…)

Több blogon is láttam már olyan sütit, amit a csodásan zöld matcha teával sütöttek. Legutóbb Flat-Catnél és Az Élet Napos Oldalán.

Régóta izgatja a fantáziám ez a tea, ami múltkor szembe jött az Ázsiában. Nem lehetett extrém drága, mert vettem belőle. Izgalmasan virágillatú por, teának még nem próbáltam. Igazából egy valódi teaszertartáson kéne megkóstolni.

(tovább…)

Sikerült túlvásárolni magam dióbélből, és még kaptunk is innen – onnan. Soha rosszabb ajándékot persze, de azért nem kell megvárni, amíg megavasodik, célszerű lassan felhasználni.

Valami aprósüteményt akartam csinálni, leginkább kekszfélét. Találtam egy nagyon ígéretes mogyorós tallért Latsiánál. Annyi finomság volt benne, hogy csak nagyon finom lehet, így ezt választottam a továbbgondolás alapjául. Azt tudjuk, hogy a csoki és a mogyoró igen jó viszonyban vannak egymással, az aggódókat megnyugtathatom, a dióval sem ellenségek.

(tovább…)

Kissé kiment a divatból manapság a vaníliás kifli, pedig valamikor erre is minden háziasszonynak megvolt a saját receptje.

Érdemes pedig elővenni, mert nem csak nagyon finom, sokáig eltartható sütit süthetünk, de remekül bevonhatjuk segédmunkásnak a körülöttünk sündörgő apró praclikat, akik élvezettel segítenek a formázásban.

Az egyes receptek és persze a kész kiflik finomsága között az alapanyagok adják a különbséget. Ez nem a spórolósabb, hadi-receptek sorába tartozik, viszont rendkívül omlós, nagyon finom. A hozzávalókból másfél kilónál is több lesz, ami garantáltan el fog fogyni, persze készülhet fele mennyiségből is.

(tovább…)

Ne is mondja senki, én is tudom: nem lenne szabad közvetlen napsütésben, derítés nélkül, ilyen kemény árnyékokkal fényképezni. Tavasz elején még olyan jól esik a hét ágra sütő nap fénye, hogy mégis megtettem.

Persze nem a kép a lényeg, hanem ami rajta van, az pedig eszméletlen finom lett. Mikor megláttam Gabojszánál az Ő golyócskáit, tudtam, hogy hamarosan én is sort kerítek rá. A szokott változtatások nyomán ez sült ki belőle.

(tovább…)

3 – 4 éves gyerekek már örömmel segédkeznek a konyhában, kiváltképp a sütemények körül, ami számukra látványos és az eredménye kedvükre való. Érdemes kihasználni ezt a lelkesedést a konyhához szoktatásra, hamar eljön az az életszakasz, amikor hat ökörrel se lehet oda bevontatni Őket.

Így Húsvétra készülődve nem csak piros tojást festhetünk, hímes tojást sütiből is készíthetünk. Életkortól és kézügyességtől függően osszuk ki a feladatokat, a tészta gyurmázástól a szaggatáson át a díszítésig. Büszke örömmel fogják megmutatni az “ohodában” (copyright by Mirelle), iskolában a művüket.

(tovább…)

Van, hogy nagyon megtetszik egy recept és elhatározom, hogy megcsinálom. Ilyenkor nyitva hagyom egy böngésző fülön, amíg sorra kerül, aminek az a vége, hogy már 30 fül van nyitva, és a gépem fele memóriáját a böngésző eszi meg. Így járt ez a recept is, amit lassan egy hónapja őrzök imígyen.

Egy ideje barátkozom már a gondolattal, hogy közelebbi ismeretséget kössek a sós karamell ízével. A Limara által elénk tett rágcsa megadta a végső lökést, és csak csatlakozhatok a magasztaló dicsérethez: abbahagyhatatlanul finom. Méltó ahhoz, hogy az 1000. bejegyzés receptje legyen.

Eddig csak azért váratott magára, mert nem volt se pászkám, se sós kekszem idehaza, ráadásul sosem a boltban jutott eszembe, hogy vegyek. Végül ma külön elmentem a sarkiba, ahol csak egy agyon reklámozott sós kekszet kaptam. Nem érdekes a márkája – másikkal is ugyanilyen jó lehet – a reklám kérdésére meg csak azt mondhatom: tudok jobbat.

(tovább…)