Jó kaja

Ahogy tegnap ígértem, jöjjön most a töltött székelykáposztához készült káposzta savanyítása.

Így augusztusban már gyönyörűen megfejesedett káposzták kínálják magukat a piacon. A későbbiekkel ellentétben ezek még nem olyan tömör fejek, és nem is focilabdányi méretűek. Az én példányom nem volt másfél kiló se. Még a külső levelei is fényesek voltak, inkább csak azért húztam le egy réteget, hogy lássam, nincs-e sár alatta.

Első műveletként gerezdekre kellett vágni és kiszedni a torzsáját. Egész fejből elég vesződséges dolog, de a gerezdekről egy mozdulattal levágható. A negyedelt káposztafejet még 3-4 szeletre el kellett vágni, hogy beférjen a konyhagép nyílásába.

Adtak egy gyaluló tárcsát a géphez, ami kétféle vastagságra tud szeletelni. Én a vastagabbik oldalával tettem be, mert nagyon vékonynak ítéltem a másikat. Legközelebb azzal is ki fogom próbálni, mert ezzel kicsit vastag lett, főleg az erekből vágott darabok. Ennek fejében viszont összehasonlíthatatlanul kisebb munka, mint kézzel gyalulni.

A legyalult káposztát megszórtam két evőkanál sóval és összeforgattam. Egy órára félretettem pihenni, hogy kis levet eresszen és megereszkedjen. Így könnyebb volt tömörre döngölni a savanyító vödörben.

Közben meghámoztam 5-6 cm hosszú torma darabot és a csöves paprikából is vágtam egy mag és erek nélküli csíkot. 20-25 szem borsot tettem egy bögrébe és öntöttem rá két ujjnyi vizet. A mikróban épp csak felforraltam, majd hagytam hűlni. Ezt a trükkös savanyúságosoktól tanultam és az a célja, hogy a ráncos felületű magon esetleg megtapadó, nem kívánatos mikroorganizmusokat  – ami képesek lennének elrontani a káposztát – legyilkolja.

Egy kis műanyag vödörbe – talán zsírt árultak benne egykor – tettem a félbehasított torma egyik darabját és a fele paprikát. Rászórtam a káposztát és rétegenként, ököllel ledöngöltem. A tetejére jött a többi torma, paprika és ide öntöttem a borsot is. Így a bors akár le is halászható az elkészült káposztáról.

Volt még savóm a fagyasztóban, amit tejföl / joghurt lecsöpögtetésekor tettem el. Abból olvasztottam ki kb. két decivel. Ezzel és annyi vízzel öntöttem fel, hogy ujjnyira ellepje a káposztát. Kerestem egy akkora kistányért, ami szorosan fért bele a vödörbe, és fejjel lefelé rátéve leszorítottam, hogy ne a lé tetején úszkáljanak a káposzta szálak. Folpackkal gondosan lezártam, hogy a muslicáknak esélyük se legyen, majd kitettem a párkányra, a délelőtt napos oldalon.

Kicsit tovább tart a megsavanyodása, mint az uborkáé, inkább négy napot számoljunk rá, mint hármat. Így is sokkal gyorsabban készül el, mint a télire savanyított káposzta, ropogósabb is marad, bár lehet, hogy ebbe a vastagra gyalulás is belejátszott.  Érdemes megkóstolni, mert bizony ki kellett öblítsem egy részét, olyan határozottan savanyúvá vált. Ennek ellenére nagyon finom ízű lett és tudhattuk, hogy csak magától savanyodott, nem segítettem rá borkősavval és egyéb torokkaparó szerekkel.