Almakrém / leves málnával
A három utolsó fa közül, amit még Nagyapám ültetett, hűségesen terem egy öreg nyári alma. Rajzolnivalóan szép, piros alma nő rajta. Amikor igazán érett, az őszibarackhoz hasonlóan lehúzható a héja és a magháza körül egész üvegessé válik a húsa. Egyszer lekvárt főztünk belőle. Minden ízesítés nélkül fahéjasnak éreztük és alig tudtuk az üvegből „kirobbantani” úgy megszilárdult, amolyan almasajt félére.
Nem tudom milyen fajta. Nagyapámnak volt egy barátja, Aki Keszthelyen tanító agrárius emberként szerezte a csemetéket. Még az is előfordulhat, hogy a nemesítésből származó, törzskönyvbe nem vett fajtáról van szó. Ha tudnék vadalanyt szerezni, még az oltással is megpróbálkoznék, hogy megőrizzem a fajtát.
1 kg alma
2,5 dl tejszín
gyömbér, citromhéj, citromlé
ha kell, cukor
maréknyi málna
Az almát hámozzuk meg és vágjuk ki a magházát. Vágjuk kisebb darabokra és kevés vízzel és a fűszerekkel pároljuk meg, hogy összeessen. A citromhéjat horgásszuk ki belőle, majd botmixerrel aprítsuk össze. Nem kell teljesen pépesre készíteni, maradhatnak benne darabkák.
Öntsük hozzá a tejszínt és keverjük el. Ha kicsit habosabban szeretnénk, a botmixert nyomjuk bele még egyszer. Cukrot csak akkor adjunk hozzá, ha az alma savanykásabb az ízlésünknél. Hűtsük le és tálaláskor szórjuk meg málnaszemekkel.
Attól függően lesz leves vagy krém, hogy az alma mennyire leves vagy kásás, ill. mennyire sikerült kevés vízzel megpárolni.