Hagyma földönkívülieknek
• 2010. augusztus 05.
Új design hódít a hagymák területén, passzol az ufókhoz.

A viccet félretéve érdemes venni, jók az első tapasztalataim.
Új design hódít a hagymák területén, passzol az ufókhoz.

A viccet félretéve érdemes venni, jók az első tapasztalataim.
Aminek ez az oka.

Megtaláltam álmaim elszívóját. Na jó, ez nem kicsit fellengzős ilyen formában, de közel egy éve jártam utána, aminek tükrében tán megbocsátható.
Pont egy évvel ezelőtt, a szilvaszezon kezdetén írtam arról, hogy szoktam szilvalekvárt főzni.
Eszembe nem jutott volna, hogy ez a recept, a maga igen gyenge fotójával lesz majd a legnépszerűbb.
Nincs ugyan különösebb jelentősége az oldal statisztikáinak, azonban időnként érdekes olvasmány. Ma épp ránéztem, és láttam, hogy ennek a receptnek „születésnapja” van.
Mai fordítanivalóim közé keveredett egy gyöngyszem, amiből meg kell osszak néhány részletet, mert gasztroblogra való.
Olyan élelmiszeripari hozzávalóról van szó, amit alighanem elsősorban az ilyen pultokba kerülő termékekbe tesznek, természetesen hús helyett.
Nyugodtan olvassák ezt a bejegyzést azok is, akik számára a Pálpusztai sajt szaga nem számít illatnak. Még nem találták ki az illatos netet.
Új gyártó sajtjával találkoztam a piaci sajtosnál. A szinte soha nem kapható őstípus, a csermajori, és annak igen gyenge gödöllői utánzatát követően egy győri cég is elkezdte gyártani.
Csomagolásán őrzi az eredeti kék / piros / ezüstszínű összeállítást, lássuk mit rejt a belseje.
Az egész heti dühöngő forróság után üdítő hűvös fogadott szombat reggel, a piacra menésre ösztönözve. Kellett már feltölteni készleteinket, hiszen jóformán csak folyékony fogyott a héten, az is lehetőleg hidegen.
Szerintem a fél piacot hazahoztam, a végén a kocsiig alig tudtam elvonszolni a kosaramat.
Hazaérve úgy döntöttem, hogy ezt leltárba kell szedni, lássuk hát:
… álmos marad – tartja az urbanizálódott közmondás.
Alighanem tényleg melegünk lesz ma, ha ilyen telibe fog sütni egész nap.
A pénteki piacnapon érdemes felszaladni Veszprémbe, a hétvégi bevásárlást elintézni. A Balaton-parti áraknál lényegesen barátságosabb szinten lehet szép, friss árut venni. A piac mellett ilyenkor ott vannak a ruhások is, ha elfelejtettük megvenni esedékes szalmakalapunkat, azt is megtehetjük.
Körbe, a csarnok szélén hentesek, pékek, virágosok, de a tejest a parkolóban kell keresni. Van vagy hat hentes és baromfis, de halast is találni. Érdemes megfigyelni, hol állnak sorba a helyiek, akik már ismerik az árusokat.
A következőnek voltam tanúja a strand büféjénél. Kora-középkorú nő érkezik, beáll a sorba és kér két adag lecsót, elvitelre. Leültetik, hogy várja meg amíg belemérik két műanyag dobozba, beleteszik egy fólia szatyorba, majd szólnak, hogy fizethet és viheti. A folytatást már csak feltételezem, hogy hazasétált és megebédelték.
Belegondoltam, hogy lakjon csak öt percre, mire mindezt elintézte, negyed órán túl járt. Ennyi idő alatt pont elkészült volna egy adag lecsó megfőzésével. Annál egyszerűbb étel meg nem is nagyon létezik.